Kacagj, szél!

   

 

 Kacagj szél boldogan!

       Jajgatnak tőled bokrok,

Tehetetlenül jajgatnak!

Fák és virágok.

 Azt kérdik,

 

Ők, nem lehetnek boldogok?

Mert kacagva úrként dúl a szél.

      Egyre csak duruzsol,

     Semmit nem kímél.

      Útját, nem állhatja semmi,

 

A tehetetlen, mit remél?

Meghajolnak, kínjuktól teszik már!

Hajolnak, erejük kevés.

Nem tudnak mást.

Nem bírnak esetlenek!

     

     A paraszt, vetett már boldog,

     Búza helyett, tán szelet,

     Mert keverte a magot!

     Belőlünk is vihar fakad őszre?

     Ő takarít utánunk?

   

    Özön lesz a hulladék.

    Ha egymást is szekáljuk!

    Házasságunk, egy repedt fazék.

     Mostanig bírtuk, kitartottunk.

     Fogadtuk, hogy együtt majd a rosszban és jóban.

   

     A paraszt én vagyok.

     Nem jajgatok akkor sem!

     Vágy fakasztott, tudom!

     Te lettél a szelem

      Belőlünk is vihar fakad őszre?

   

 

 

Ő takarít utánunk?

.A jót  előzve rossz , hamarabb , célba ért!

Megtettünk mindent, hol a fogadalmunk?

Talán igen, mostanra üres az a fazék?

Minden folyt a repedésen?

 

 Megunni lehet banánt is!

Erről kérdezni a majmot kell!

Miként bírják, harminc évig?

Állatvilág még tudja, egyedül nem kóser!

 Nézem a filmet róluk,

 

 A párok tisztelik egymást!

 A majmok álatok!

 De így már butaság.

 Nekünk a sors észt ugyan mire adott,

 Hallom a szél kacag.

 

  Nevet rajtunk.

  Persze, mi emberek tudunk rombolni.

  Egymással még valahogy elbánunk.

 Mi egymásért lettünk, ezt illik tudni!

 Kacagj szél, fújd szét a világban!

 

 Bírtuk bő hat évig!

Nem maradt több türelem.

Üres fazék alatt a tűz már alszik?

Talán csak kis levegő kell,

Hogy újra éledni lássuk.

 

 

2016.08.11.

Sokcsók!