Jellemrajz!

Jellemrajz!

 

Ha még sűrű, zöld lombok mögül,

Ragyog fel a korai nap!

Minden gondolatom, langyára derül.

Narancs sugaraival, a zöldet ragyogja!

 

 

Főhajtás, hódolat előtte!

Mint, ókori, isteni, imádata.

Még, forrón delel!

Ontja, Celsiusban!

 

 

S, minden délután.

Medencébe, merül.

Tetejére hág,

A légben véli szemünk,

Látni véli mozgását.

 

 

Kánikula!

Fürdő hűse legyen veled,

Hogy a végletet bírjad!

Halált és forró szerelmet!

Formán, mostoha mindkettő!

 

 

 

Eldob, a végét éri kihajít.

Lassan, bele csoszog, az ősz.

S, tovább nem hevít.

Akkor szép, ha hajad is ősz.

És, már semmi sem vakít.

 

Gyönyörben szerelmem,

Mi, várható,

Kopaszon ősz, nem lehetek!

Vagy hajam, növesszem újból?

Ilyen maradok végig, döntöttem!

Jöjjön, mi következik!

 

2017.09.08.

„Sokcsók”!