Göröngyös úton!

Göröngyös úton!

Néha visszatekintek.

Több, mint félszáz

.Kutya, évemen

Mosolygok a sok szépen,

Mulatok a gondokon.

Göröngyökben botladoztam.

Párszor égig érő betonfalaknak ütköztem.

Ezekkel nem bírtam, hát megkerültem.

De téged kedvesem,

 

Kerülni nem volt szabad, nem tehettem!

Titok voltál a tágas végtelenben.

Csalogató gyémántként.

Édeni kígyóként fontak körém bölcsőt karjaid.

Szerelemmel oltottad eszem világát.

De jött egy tavasz, mint nyár ébredése.

Mikor hordásra indulnak méhek.

Gyermekeid mohók, szorgalmasak , lettek.

S, felém, csak sziszegve mutattad csápjaid.

Sehol fal, vagy göröngy, mindenütt ragyogott a nap.

Nem volt egyéb, csak gyermekeid kapzsisága.

Megmérgeztek minket!

Csak téged ismertek,

Tudták, hogyan kell megvezetni.

Betonnal is hadakoztam,

De gyermekeid gonoszságával nem bírtam!

Sajnálom.

2017. 07. 07.

Sokcsók!

l

.

 

.