Felejtés!

Felejtés!

 

 

Jövőnk élt emlékeit.

Lassan, de biztosan,

A feledés emészti.

Múló idő súlyos hantja alatt.

Temetve vastagon.

 

Szomorú és szép,

Elférnek egy helyen.

Amit ma, ad a lét,

Élt jövőnk, múltja, egyetlene!

Mint te nekem, ugyanúgy.

Egyetlen napom vagy,

 

Csak nem látlak már.

Nem vagy fenn az égen.

Utamon sűrű, köd vár.

Sűrű homály lett életem.

Eltűnt benne jövőm

 

Egyetlen igazi napja!

Így azért lett,

Mert bőszen akartad!

Szidhatnálak, de minek?

Ha úgy érzed nyertél.

Nem éltél tán eddig?

 

Utolsó óhajom.

Istened az a hamis!

Csak ő kísérjen utadon.

Veled legyen, a bölcs pillanatig!

Kísérjen halálig!

 

2017.02.01.

Sokcsók!