Fantázia!

Fantázia!

 

 

Csodák nincsenek!

Csak, a vágyaink,

 Múltból merített.

 Képzelet, vetít,

Minden emléket.

 

 

Újra, élhetünk.

Csak lényegeset,

Hogy ne felejtsük!

Kínzó emlékek.

Mint sorozatok,

 

Szappanoperák,

Homályos mesék,

Ködös valóság.

Minden szép emlék.

Tettekre vár.

 

Mondd, mit tegyek?

Halott fantáziám,

Hol a képzelet?

Most, veled talán.

 

 Merre mehetek?

Idézzem sorsom,

Hívjam tetemre,

Tetemre hívom!

Viszem, csokromat.

 

A kezed kérem!

Ha elutasítasz,

 Egy kosaram lesz.

 Benned a bizalmam.

Nem tehetek mást.

 

 Hajt feléd vágyam!

  Dupla a csomó.

Sorsunkon maradt.

Matrózcsomó.

Erősebb láncnál.

 

Míg élek, várlak.

Csak benned élek,

S, bennem, maradsz.

Nem felejtelek!

Kín, a gondolat!

 

 

 

 

Nem veszíthetlek,

Alig találtalak!

Lelkem élteted,

Ahogy én, tenmagad.

 

Virulj kedvesem!

Bennem virágozz!

Nyílj, szerelmem!

Mint zsenge bimbó,

Bennem nyílj újra!

Rabod vagyok, még.

Mardos a bánat.

Csak veled bírnék.

Hagyni gondokat,

Mindet elhagyni.

 

Nem lehet téged,

Csak úgy, feledni.

Nem könnyű veled,

Nélküled bírni.

Viszont, nem lehet!

 

 

 

Legyél, hát párom.

Mindvégig immár.

Nyakadon, sokszor,

Nyűg voltam talán.

Ezután, másképp,

Lesz, fogadom!

2016.11.04.

Sokcsók!

 

.