Demarkációs!

Demarkációs!

 

Nyitva lelkem,

Rátok csodálkoztam,

Mily csodás tietek.

Ha minden előítélet nélkül.

Lennétek, csak magatok!

 

De volt néhány köztetek,

Ki parányi töredéket adott.

Lelkem töltötte,

A bejárat, ugyan szabad volt,

Tárva, nyitva,

 

De rengeteg előítélet.

Ami bennetek oktalan.

És érthetetlen,

Meghúzott, egy vonalat!

Ahonnan már,

 

Minden, két színt pompázott.

Lemaradtatok lényegetekről

Tiszteletet ki, nem vívtatok.

Akadnak kivételek ugyan,

Azokból lesznek a barátok.

 

 

 

 

 

 

 

Párom, inkább lutrizom,

Mint alkalmi próbálkozást.

Egy hét végén megjátszom!

Itt csak a kockázat mi óriás.

Nekem elég, ha rokonszenvvel

Fogja a nagy  „Ő” kezem!

 

2018.06.18.

„Sokcsók”!