Sokcsok blogja
Kedvenceim!
Kedvenceim!
Kedvenc zenéimben élek,
Ha magamra maradok.
Mint kukac az almában, mélyen!
Igazán jól, el vagyok.
A nyálam összefut.
Karakteres gondolat,
Ha fülembe jut.
Ízlelem, agyammal.
Martell konyak Ízével.
Hadra kel, vetekszik.
Hatása, bódító.
Hagyjátok, a whiskyt.
Igyatok igazi jó konyakot.
Azt mondjátok, fanyar?
De mi van, a büdös cigivel?
Még oly, fanyar!
Barátom a Martell.
Nívós társam.
Az egyetlen!
Vele hallgatom,
Mark Knopflert,
Ákost és Neil Youngot.
Nehezen múló éjjeleken.
A fotelben bóbiskolok néha.
Olykor gyűrötten ébredek,
Mint a szemétbe dobott nyugta.
Mire a nap a szobámban dereng,
Végzek épp, a borostámmal
Közben, AC/DC Dübörög.
Felkapom ruhám,
Rockra öltözöm.
A Stonesra már,
Vigyorog a tükröm.
Hely élet, Be rongy élet!
Lehetne rongyabb?
2017.03.28.
Sokcsók!
.
Elhagyott, szavam!
Elhagytak, szavaim!
Nincsen más,
Mint,
Remegőn kíváncsiság!
Kifogyhatatlan kérdéseim.
Szívembe hasít!
Jajjal kiált.
Szépségedért, mind!
Lelkes dobbanás.
Nem ülnek bennem,
Fájdalmasan korbács!
Érdeklődésem,
Tán kiköpött férfi vágy?
2019.12.29.
„Sokcsók”!
Valóság!
Minden körülöttünk észlelt folyamat összessége.
A tudat, mint ember milliárd.
Milliárd tudat, milliárdnyi észlelése.
Nem pendülnek egy húron,
Fejlődésük közben, mind más és más
Meghatározó behatások érték.
Mind másképp értékelünk.
Egyesek szerint, hozzánk hasonlót keressünk,
Míg mások azt vallják, ha kiegészít minket,
jó, csak az lehet nekünk.
De még, nem számoltunk a közösséggel,
Melyikben aktuálisan létezünk.
Mert minden, ráhatás, befolyás.
A gondolat, nem önálló!
Embernek múltja van és lehet jövője!
Mert nő a mesterséges értelem szerepe.
Ami értékel minden észlelést,
A döntést, Optimálissá teszi.
Az ember kezéből, azt kiveszi.
Mert különbözünk,
Ugyanarról, másképpen ítélünk.
De akad olyan, hogy pont a többség téved!
Jöhet hát, egy algoritmus!
Nem ítélkezem,
Mert véleményem csak egy lehet.
De istent a múltban sem észleltem,
Hisz nevében dúlt és bukott a keresztes háború!
Nem volt egyéb, mint fajirtás!
Nos, szentek üdv nektek!
Döntök, és nem kelletek!
Inkább, pogány maradok,
És így máris van hitem,
Akié a döntés joga,
Az, az, isten és minden adott pillanatban.
A különbség köztünk nem csak testi,
Ma már, döntőbb az értelmi!
Ámen!
2018.05.21.
„Sokcsók”!
Jelkép!
Jelkép!
Párizsnak, Eiffel és diadalív
Berlinnek,
A Brandenburg.
Szegény Magyarok,
Budapestnek.
Csak az országház Betoncipőkkel a hídon.
Benne több száz szürke alak,
Színjátszón!
Mikor jön az alkonyat,
A lámpavasak szólítanak.
Fessük át a szürkéket, míg nem pirulnak!
Adjunk utat, a vér színének?
A mi jelünk, egy távoli sztyeppén!
Elhagyott , ősi istenekkel.
Sztyeppe ködében rejtve!
Már haza sosem jutunk!
Ki megtagadta az ősi Isteneit!
Egy másikkal már, könnyen megteszi!
Milyen szép, ami igaz!
Ha most, a Gellérten,
Szarvas és turul, együtt a jel!
Egyik fele bár büszkén Tarjánra vigyáz!
Még, testvérére vár!
Hiteltelen, balga nép!
Miért is kellett neked?
Iga, még!
Ma szétszakadva a jelek,
A nemzetet az új isten darabolta!
Mondd! Mennyi?
Oldala lehet.
Hamis oltalom köpönyegének!
Melyik isten a mienk?
Vesszen, minden kereszt,
S, folyjon,
Szent oltárokon, tengernyi vér?
Most élsz, Brüsszel, diktatúrája alatt,
Birkaként éled, hülyeségeit!
Míg jól fizetett képviselőid , a diplomáciát hazaárulássá degradálják!
2019.09.11.
„Sokcsók”!
Egyszer még!
Elmegyek, végig járom a helyeket.
Hol, még szerettél.
Bár, fájó könnyeim, sejtem.
Kívánom majd, végzetét.
Egyszer rég!
Fogadtam neked.
S, nekem fogadalmat tettél.
Megtartottam, nem vétkeztem.
És te hogy magyarázod,
A történteket?
Csak, igazat várok!
És, akkor még!
A Szinvaparkban,
Ihatnánk egy forró kávét!
Lelkemben már a csend nagy!
Közben mesélnéd,
Miként élsz, hogy vagy?
Ha tudok, segíthetnék!
Mert messze ugyan,
De kincsem maradtál.
Még, mint vágyam.
Ha valamid fáj,
Könnyebbé teszem!
2019.12.25.
„Sokcsók”!