Szólhatok? sóhajok

Szerelem
SirT•  2020. június 8. 20:40

Lángörvény

ne játssz a tűzzel
veszélyes móka
lángcsóvát lövell
a vörös róka

csöndesen indul
ostoba kis láng
egy apró neszre
össze-vissza ráng

pislákol gyengén
szunnyadó gyertya
táncol majd kergén
izzó szép fáklya

ügyet sem vethetsz
elvan magában
eltemetve egy
szó viaszában

de ha nem figyelsz
futva visszatér
elborít mindent
mint sebet a vér

ne játssz a tűzzel
mert forró és mar
ne játssz a nővel
mert nem fogsz kiigazodni rajta

hát én megégettem magam

SirT•  2018. december 10. 21:52

Néha én, néha te

Megint itt, egészen közel van,
A hangoztatott érzés sok dalban:
A várt szerelem, melynek egy a vége,
a csalódás,
Egy a vége, de más a miértje,
Lassanként halódás.

Néha én engedlek, néha te engedsz,
Néha én építek, s te felejtesz,
Sokszor te nem, csak én kereslek,
És most egyszer, szeretsz, s én is szeretlek.

Elbújtam, te nem láthattál,
Csak én láttam lelkedet, mely szép,
De torzult benned szó és kép,
Olyan vagy, milyen én voltam már;
Engem most az egyszer, nincs ki sajnál.

Voltam én is arctalan, nem más,
Csak saját szememben,
Mélyen akkor a rosszat szerettem;
A hazug rosszat, mely becsapott,
Álnok szándékkal húzva boldogság-madzagot,
És meggyötörten visszadobva,
Ám akkor a szívembe lopva:
Valaki beköltözött.

Isten tört akkor elő, lelkem belsejéből,
Megmentve azt a pusztító tűztől,
Hősként, áldozattal, megváltva egy hálátlant:
És én nem hittem a váratlant.

Most mégis itt vagyok:
Kínoznak gonoszan belső átok-zajok,
És a szívem magamat perzselve
Hibáztat téged, mint barátot terhelve.


SirT•  2018. július 31. 23:02

Elrontottál

Gonosszá tett a veled töltött idő,
Bár együtt pont az erő volt ébredő.
Kritika és sznobság, mint bűvköröd része
Ütött át, szerelemmel hatolt a mélyre.
Gonosszá tettél,- s én ezt nem várva
Visszaemlékszem még a naiv órákra.

Naiv szeretettel szerettem mindent,
És mindenkit, aki nem volt szent,
És aki az volt, és aki zavart néha,
Aki fél, aki bánt, és aki léha.
Gonosszá tettél,- hogy láttam szemedet,
Más vagyok már, pedig nem más a szeretet.

Más vagyok már, feléd változtam, feléd,
És nem el Istentől sem, mert Ő beléd,
S te pedig belém költöztél egyszerre,
Hatásod volt egy teljes idegrendszerre.
Gonosszá tettél,- és nem csak gonosszá,
Pedig ez a vers eddig csupa közhely.

Adtál nekem ötletet, és példát,
Hogy lássam a dicséret módját, célját,
Te elfogadtál engem, majd én is magam,
Ültünk aztán fáradtan, de boldogan.
Gonosszá tettél,- de örültem a csöndnek,
Mert a legjobb emlékeim tehozzád kötnek.

A legjobb emlékek; random pesti kaland,
Őrült utazások, játszva hontalant,
Csalódott borozás a galérián,
Megnyugvás egy hús-vér vitán,
Kitekintés a müpa ablakán.
Gonosszá tettél,- és ezt sosem várva,
Te magad vagy életem legszebb órája.

Kicsit gyengén sikerült, még csiszolgatni való, de számomra jelentéssel bír.

SirT•  2018. április 7. 22:13

Megszakadt szív sóhaja

Ez egy megszakadt szívű, sablonos című,
Ábrándozó-siránkozó vers.
Nem akar semmit, nem keres senkit,
Fecnik telepszik fekhelyét

Nincs többé óhaj, magányos sóhaj,
Elúszott minden, maradt az Isten.
Ember esendő, ostoba bendő
Telne csak degeszre.

Búcsúzó ölelés, szeretet-késelés,
Kezemben könnyed hagyott egy könyvet.
Élet van benne, ez temethet be,
Kerestelek közte. Nem voltál.

Szívem hantot ás, fájó dobogás,
megszakadt végleg, sorvadó lélek.
Egy a reményem, szótlan remélem,
?Holnap holtnak kelek.
?Úrra bízva megyek.

Így jó biztosan, keserűn, piszkosan,
Egyszer megtalálom jövőbeli párom,
Áldott véletlen, mindig féltettem.
De attól most még fáj.
Hagyjatok hát
szenvedni
kicsit
még

SirT•  2018. április 5. 23:21

Miért szeretem én?

Egy szerda esti iromány, nem is vers, inkább rímes elmélkedés.


Mit szeretek én ebben a lányban?
Ő akkor is vidám mikor hó van, sár van.
Ha nincs is így, mikor arcomra horgolt
A tél szomorút, ő akkor mellettem volt.


Más gondolata miatt kerültünk össze,
"Itt vagyok most, velem jössz-e",
Sok közös munka, sok véletlen,
A véletlenek felett pedig állt az Isten.


Ő is azt akarja kihozni, amit én,
Gondoltam volna az elején?
Hogy megismerem majd ilyen mélyen,
Hogy szerelem lobban majd egy éjen?


Ismerem a gesztusát, a sóhaját,
A pulcsimra tapadó szőke haját.
Ismerem a beszédét, és egy ölelése,
Mivel nem ér fel a szenvedély se.


Ismerem, hogy hibázik, lenéz néha,
Rendszertelen, nála maga a tű a széna.
Ismerem, de hibáit is szeretem benne,
Szeretem, de mellette nem jutnak eszembe.


Mint lelket simogató reszelő,
Kellemes konfliktus, átjár az erő,
Nem tudom miért tetszik nekem,
De tudom, tudom, hogy szeretem.