Szólhatok? sóhajok

Ébresztőre keltem, fájt is, nem is,
Kérek tőle még időt, s kotródik
Az álom a feketétől,
Zabálom a hűtő tartalmát, két almát,
Várom hogy lássam Őt.

Villamos duzzog oda, vissza,
Illatos hölgy áll mellettem,
Halkan issza örömét,
Dalban szól a fülébe Isten.

Betoppanva az egyetem kapuján,
-de koppan valami az ajtón-
Él egy ordas bent, szőr övezi kezét,
Rémes vicsort fordít felém kihívón!
Éles hang veri szerteszét...