Borús ég alján is felkel a nap

SirT•  2018. január 8. 20:11

Fejem felől távozik már minden felhő,
Már nem borít be a sötétség,
Van egy pillanat, mikor az ember felnő,
S végre elismert a vereség.

Barátok, győzelmek, minden mit keresek
A boldogságnak a sok titka,
Éjfélkor is az életemről merengek,
Az efféle eset sem ritka.

Gondolkodom, de felesel a gondolat,
Utunk nem lesz közös sohasem,
Hisz szemben megyünk egymással, mint két lovag,
Amit ő szül azt én felejtem.

Életem ablakára gyengén lehelek,
Ahogyan tetszik rajzolok rá,
Nem érdekel, hogy kintről mind engem néznek,
Ugyan, csak akarat kell hozzá.

--------------------------------

Újra felnőve értem meg, hogy az sem gond,
Ha felhők úsznak mindenfele,
Bizony érdekel, mit más ember szája ont,
De van támaszom, nem győznek le.

Borús ég alján is felkel a nap, hát még
Ha én magam, bizton tudom azt,
Istennel együtt nem következhet a vég,
Ő a mélyben is éltet támaszt.




Egy régebben elkezdett, és most befejezett versem, egy év érés után, egy évnyi hullámvölgy után újragondolva.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

SirT2018. január 12. 23:33

@M.J.Kata
Köszönöm! :)
Feri

M.J.Kata2018. január 9. 14:01

Mennyire igazak a befejező soraid! Gratulálok! Kata