Szólhatok? sóhajok

ne játssz a tűzzel
veszélyes móka
lángcsóvát lövell
a vörös róka

csöndesen indul
ostoba kis láng
egy apró neszre
össze-vissza ráng

pislákol gyengén
szunnyadó gyertya
táncol majd kergén
izzó szép fáklya

ügyet sem vethetsz
elvan magában
eltemetve egy
szó viaszában

de ha nem figyelsz
futva visszatér
elborít mindent
mint sebet a vér

ne játssz a tűzzel
mert forró és mar
ne játssz a nővel
mert nem fogsz kiigazodni rajta

hát én megégettem magam

Sötét van.
Teljes sötét van.
Dermesztő, undorító, fagyos
Sötét uralja szívem tájékát.

Tapogatózva forgok körbe,
Köröttem a testek kidőlve
Hullatják semmi-hangjukat,
Mint szomjas, száraz kutat.

Messzi zaj felé indulva,
Mint öreg kutya rohanna
Várva gazdája neszére,
Úgy kelek fel a reményre.

Menni kell, nem látom merre,
De új, más vizen evezve,
Háttal a morajló tömegnek,
Arra, hol csöndesen szeretnek.

Vezessen újból az Isten
Amikor épp világom nincsen,
Valamerre haladni,
Nem egyhelyben topogni,
Amíg valaki
Fel nem kapcsol
Egy villanyt

Amikor épp nem vagyok fáradt:
Alig ér el a bánat,
Jöhet baj és fájhat,
De kitartok éberen,
Nem vonz a kényelem.

Amikor épp nem vagyok fáradt:
Utálhat a világ és bánthat,
Megvethet és bírálhat,
De mégis a jót keresem,
Az embereket maguk miatt szeretem.

Máskor tudom, hogy más is fáradt,
Szívem csupa alázat,
Mindenki csak találgat
Hogy én hogy vagyok vidám,
Ha nem megy minden simán.

Amikor épp nem vagyok fáradt:
Bolond vagyok, rám bizony várhat
A komolyság, fejben piszkálgat
Sok új ötlet, százfelé szaladok,
Istenben bízva boldog maradok.

------------------------------

Hogyha most épp nem lennék fáradt,
Írnék neked, bár fájhat
Ha kosarat adsz, és párat
Azokból a kedves szavakból,
Melyeket ajkad oly gyakran szól.
De nem csak fáradt, más is vagyok.
Bizonytalan.

Vörös és fekete,
Mottóm eleje:
"Érdemes várni..."
De hogyan kell zárni?

Lépni kell, törni fel
Lelkemből.
Kivel?
Nem lelem a választ.
Most vajon ki választ?

Van válaszom: Igen.
Nincsen már kérdésem.
Kérdés nélkül minden halott,
Ki kiált; merre vagyok?

Vörösen megigéz,
Szorít most ez a kéz.
Fekete szembogár,
Ki tudja, ő mit vár.

Fellépő dilemma,
Álmaim otthona.
Várok, most még nem fáj.
Mire készülsz? Menj már!

Indulnék serényen,
De nincsen térképem
Az élethez, s szívhez,
Gondolatot színez
A fantázia és
A csöndes
Várakozás.

Mindenki aki van, él.
A lelke mélyén, mindenki fél.