SirGarhem blogja

Az éj szeme zöld

A patakban fürdik, fátylában, meztelen.

Kit ha köd se rejt, szél szava majd eláll: hogy ragyog!

Arra jár a fénysugár: jaj, biz' én meglesem –

Homlokát hogy simíták szűzi hajnalok. 

Közelebb hozzá már nem jutok. Akadály testemen

mindaz, mit nappalok éke von. Csak én vagyok.

Érte fázva levetem melegem

és vízbe suhanok ott ott ott andalog 

fázik már didereg partra vetné egy kacér hullám

de szél suttog és csak én vagyok menekül

elkapom szeretem ívét testemen bár tudnám 

neki most mi legyek neki adom mi csak volt 

nálam pára gőz ajkamon takaró remekül

leszek s lesz karom e hajnalon bújj belém ó te drága Hold – 

Holdfény, március