Szürke napok rejtélye

Simike•  2018. július 11. 16:07

Simon Roland




Szürke napok rejtélye I

A kód





A férfi meghúzta az üveget, majd a kis pihenő után folytatta a tevékenységét. A friss és hideg víz enyhítette a szomjúságát.

A kórház új szárnyának hosszú folyosóját betöltő takarítógép monoton zúgása jelentette az unalmas Hétfői napot. Ha minden a tervek szerint halad, ezt az épületrészt a következő hónapban vehetik igénybe. Elképzelte, amint a doktorok egy beteget tolnak be egy lengőajtón, a nővérek kíséretében. A folyosón elhelyezett padokon azonban a hozzátartózók helyett lusta fények ültek mozdulatlan, még a tudományos fantasztikus filmek világát idéző automata tisztítógép fürge és ellenséges viselkedése sem rémisztette el őket.




Amikor egy vastag ajtó előtt haladt el, kandi tekintetek simogató érintését érezte a vállán. Leállította az automata gépet és kíváncsian belesett az üvegablakon. Felcímkézett üvegekkel felhalmozott polc mellett egy ajtó ásítozott. A hét első napja senki és semmi számára nem volt könnyű feladat, még az élettelen tárgyaknak sem. A résnyire nyitott ajtóban egy ismerő női szempár jelent az orvosi maszk mögül, a csillogó szempár viszonozta a férfi tekintetét, majd a nő egy fiolával távozott. Habár még soha életében nem látta őt, mégis ismerősként fogadták az érzései.





Délután befejezte a takarítást és jelezte a főnökének, hogy mit látott - Mutassa meg azt a helyet - a takarító pontosan ugyanoda vezette, ahol az eset történt. A vastag ajtó ez alkalommal ki volt támasztva és nem volt ott egyetlen polc sem. A falon próbálta kitapogatni az ajtót, de a falak makacsul verték vissza a tolakodó, kuatkodó kezeket - Túl sokat dolgozott mostanában, egy hét szabadságot adok önnek. Csak a képzelet játszik csúf tréfát - ismételte meg a főnöke, látva a beosztottja görcsös ragaszkodását.




A férfi éjszaka visszatért, hogy bebizonyítsa igazát. Egy zseblámpával és egy fényképezőgéppel felszerelkezve indult a kalandjára. Az épületet szerencsére nem őrizte senki. Az új kórház távol helyezkedett a belvárostól, ezért a hajléktalanok sem látogatták. Egy rövid pillanatra megállt a bejáratnál, a porta előtt. A felhők eltakarták a holdat, ezért a folyosó sötétbe burkolózott. Elindult az ismeretlenbe. A saját szívdobbanása és a léptei jelentették az érzékelhető valóságot. Felkapcsolta a zseblámpát. Az elemlámpa ultraibolya fénye kötélként feszült az épületszárny két pontja között. Végül megérkezett ahhoz az ajtóhoz. Megpróbálta feloldani az ajtó néma titkát, de a bejutás de csak kód segítésével volt lehetséges. Az ujját ráhelyezte és csendben várt - 5403 - suttogta egy női hang

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom