Simike blogja

Simon Roland

Közel-távol

Széthúzott,
felhőfüggöny
feltáruló
világ.


Üvegtesté,
változott ujjak
érinthetetlen
csillaggerincen.

Odakint,
hagyott
borospalack
monológja.

Simon Roland

Öt Történet

Pisztolycső,
a színpadon
a történet
ravasza.

Búzamező,
hullámok
szőke haj
egy fiú rohan.

Csigalépcső,
egyik fokán
elmereng
a világ lába.

Cirkuszban,
a szempár
idomíthatatlan
tükör-lélek.

Simon Roland

Impresszionista évszakok

Rozsda,
és kék
elszálló
pillanat.

Házak,
fehér
ajka
sikolt.

Sárga.
és piros
kacér szirmok
pillantása.

Forró talaj,
mezítlábas
rohanás
szívdobogás.

Simon Roland

Rejtélyek

Ősi dzsungel,
szíve dobog
ösvényt vág
a felfedezés.

Madár rikolt
az éjben
ezer nyelven
kommunikál.

Obszidián,
kés faragta
felhőalak
álmodik a sziget.

Szoborfejek,
bámulnak
testüket
elásta a múlt.

Simon Roland

Párhuzamos világ

Halk zene szól,
leveszi cipőjét
a részeg hold
mezítlábas tánc.

Szék, asztal,
ruhásszekrény
színpadi kellék
minden tárgy.


Lassan forog,
a szoba
régi sláger
szédül.

Tű szalad,
öntudatlan
kört ír
a világba.

Másfajta,
dal él
a lemez
másik oldalán