Simike blogja

Simon Roland

Az első

Hegyek ormán,

rút démonok ülnek,

havat szórnak,

a völgy ölébe.

Barlangszáj,

az éjben,

megfagyott,

kék sikoly.

Hideg kövek,

forró lénye,

fellobban,

piros vére.

Gondos kéz,

táplálja,

élet-tánc,

a hálája.

Simon Roland

Érzékelés

Álmok végtelen,
labirintusában
bolyongva
látod a kijáratot?

Ezer torokból,
üvölt a tenger,
hallod a medúza,
őrült kék sikolyát?

Testeden,
érzed,
szirén ajkam,
vad sóhaját?

Simon Roland




Egymásra találás




Rohanó kerítés,

rései között

belső világ

egy részlete.




Hideg lámpafény,

lágyan csobban

esőcsepp csillan

mindegyik más




Párhuzamos,

utcák tudata

elkerülhetetlen

találkozás.

Simon Roland

Orloj

Hiúság,
végtelen
tükörképe
mély álomkór.

Arany,
csörren
a tegnap
fakó hangja.

Csontváz,
táncol
zörgeti
testét.


Bámész,

tömeg felett
eon titok
játszik.


Fogaskerekek,
cammognak
óraszerkezet
az egész világ.

Simon Roland

Emlékek


Önfeledt,
lábdobogás
bújócska
az udvaron.

barátság, füzet
csíny és titok
osztályterem
négy ablaka.