Az üzleti út IV. rész

Simon Roland

Az üzleti út IV.

Az igazi szerelem

Sötét fellegek uralták az ország kereskedelmi központjának számító várost.
A település szívének piros háztetőit gonosz esőcseppek foglalták el. A dzsungellakó bennszülöttek dobolásának ütemére hasonlító táncuk elaltatta a kedvességet és felébresztette a félelmet. A fakó lámpák kutakodó fénye és a felhő függöny elől a sötét kapualjba húzódott a titok.
A peremkerületek pompás kastélyait kísérteties hellyé változtatta a késő őszi zápor és a sűrű bársony éj. Az angol kert mintára vágott sövénylabirintusaiban Minotaurusz kóborolt, míg a félelmetes tornyokban kísértetek tanyáztak. Nem a lombok suttogtak, hanem a nyughatatlan szellemek. Az utat borító falevelek helyett mitikus lények lábnyomait viselte a sáros föld. Richard elméjében legalábbis ezek a hasonlatok és burjánzó képek fogalmazódtak és jelentek meg, mikor felkereste az előbb említett helyeken fellelhető épületeket. Gondolatban felidézte az üzleti út viharos és romantikus eseményeit, a pályázat megnyerését, a kollégái rosszindulatú megjegyzéseit, az irigy pillantásokat és a kedvese eltűnését.
A fülig szerelmes férfi a Romantika étteremben a feleség foglalta el a titkárnő előre lefoglalt székét, aki közölte vele, hogy régóta tudott a titkosnak szánt viszonyról és csak azért nem lépett semmit, hogy a bizonyítékokat gyűjtve előnyöket szerezzen a jövőbeli tárgyaláson. Meg akarta kaparintani a legnagyobb értékű tárgyakat és ingatlanokat. Profi magánnyomozót szabadított rá, a megbízott árnyék követte és jegyzetelte a hűtlen férj minden mozdulatát.
A megvádolt kijelentette, hogy beleszeretett Patriciába és el akar válni.
A bosszúra szomjas neje mosolyogva közölte, hogy nem lesz semmi az új kapcsolatból, beszélt a csábítóval és hazugságok áradatával árasztotta el a nőt. Nem létező szeretőkről hadovált neki, meghamísított levelekkel, szállodai számlákkal győzte meg az igazáról.
Richard a hátrahagyott nyomokat követve érkezett meg a történelmi kisvárosba. A helyi lakosokkal szóba elegyedve Pati fényképét felmutatva érdeklődött, kutakodott a kedvese után. Néhányan látták már a feltűnő jelenséget, de azt nem tudták megmondani, hogy hol lakik és mivel foglalkozik. Egy patinás hotelben foglalt szállást, ahol végül a segítőkész recepciós valódi segítséget nyújtott a rejtélyes nő megkeresésében. A recepciós terjengősre sikeredett történetéből kiderült Patricia visszatért a szakmájához, idegenvezetőként helyezkedett el egy turisztikai cégnél. Richard az egyik borongós estén, a zuhogó esőt figyelmen kívül hagyva sétálgatott a legnagyobb parkban. A kocsi lassan befordult a sarkon. A férfi szíve vadul dobogott és remélte, hogy a szőkeség arcát pillantja meg a zárt tetejű hintó ablakában. Nem csalódott. A bérkocsiból kislányos arc nézett ki. Richard izgatottan futni kezdett, most értette és érezte meg, hogy milyen az igazi szerelem, könnyedén utolérte a cammogó járművet, felkapaszkodott rá – Itt jobbra látható a galéria, melyet a település bőkezű adományozója a báró építetett – Patricia az ódon kúriára mutatott a kecses kezével – mennyi báj és kedvesség – gondolta a hívatlan vendég. A mellette ülő nagydarab férfi a látnivalók helyett inkább az idegenvezető bájait tanulmányozta, kigúvadt szemekkel bámulta a formás melleket – Szeretlek Pati – Richard megragadta a szépség karját és meg akarta csókolni a száját, de a nő kiszabadította magát a karok fogságából – Te játszol a nőkkel, csak a kaland kell neked, hogy elszakadj a stresszes munkádtól és néha elbújj a sótlan frigid feleséged elől, nagyot hibáztál, amikor elvetted őt, összekeverted a barátságot a szerelemmel, és soha nem felejtem el a hotel lakosztályában történt durva eseményt, elutasítottál engem, de most visszakapsz minden fájdalmat, mit nekem okoztál és valójában neked nem én hiányzok, hanem a romantika és a szenvedély – Könnyes szemét törölgetve, szipogva lökdöste a férfit – Hagyja békén a hölgyet – Üvöltötte az eddig csendbe burkolózó dromedár – A potyautas nem törődött a nyers modorú fickóval, a titkárnőt győzködte – Nem mondok le rólad, soha nem hagylak békén - Az utas elvesztve türelmét felállt és egy erős ütéssel állon vágta Richardot, aki leesett a kocsiról. Patricia felsikoltott, az óriás megfogta és megszorította a vállát, így nem tudott a hős lovag segítségére sietni. A helybenhagyott feltápászkodott. Vérző szájjal és elszánt tekintettel indult előre, hogy elégtételt vegyen. A kocsis a helyzet eldurvulását megelőzendő, a verekedés elkerülése végett gyorsabb tempóra ösztönözte a hátasokat. Richard mérgesen, csalódottan nézett a távolodó kocsi után.. Tehetetlenül szorította ökölbe a kezét, ekkor idegesítő dudaszó
hallatszott a háta mögött. Megfordult. A taxis dühösen ütötte a műszerfalat és nyomkodta a dudát, miközben szitkokat szórt ki az ablakon. Richardnak jól jött a lehetőség, bepattant a járműbe és kiadta az utasítást – Egy száguldó hintót kell követnie, a Iskola után forduljon jobbra, arra mentek, siessen - A sofőr a mesés borravaló reményében a gázba taposott. Csikorogva pörgött a kerék. Eközben a bérkocsiban drámaivá változott a helyzet, a hústömeg már nem elégedett meg a szolgáltatással, a látnivalóval, a múzeumokkal, a történelemmel és a legendákkal, a városnézésen túl mást is akart, meg akarta kaparintani a csinos idegenvezető kegyét. A bérkocsi eszeveszettül rázkódott a lejtős macskaköves úton. A kocsma teraszán a korsó sör társaságában üldögélő férfi meg volt győződve, hogy villogó szemű pegazusokat látott elsuhanni.
A férfi a nő lábára tette a kezét, Patricia megragadta az óriás mancsát és ellökte, ököllel orrba vágta a túlméretezett ellenfelét. A visszautasított férfi ütötte-vágta a szőkeséget. Patricai minden küzdősportban használt tudását bevetette a titán ellen, miközben az ide- oda ugráló, falhoz, fához, kerítéshez csapódó kocsiban próbált megkapaszkodni, egyensúlyozni.
A sötét főúton száguldó ajtó nélküli ütött kopott jármű félelmetes hatást fejtett ki. A kereszteződésnél, a gyalogátkelő előtt a kosarát eldobva egy hölgy rémülten ugrott hátra a démoni kompánia láttán. A dáma a falhoz lapulva nézett az elvágtató hintó után. Almák gurultak szerteszét. A paták kíméletlenül taposták szét a gyümölcsöket. A taxi végül beérte a kocsit, a sofőr jelzett a bakon ülő férfinak, hogy zabolázza meg a megvadult állatokat. A lovak megnyugodva húzódtak az út mellé.
Richard kipattant a taxiból és megindult előre. A díjbirkózó a vállára kapta Patriciát és a földre dobta – Na gyere –felkiáltással várta az önjelölt megmentő támadását.
Richard a feje elé emelte ökölbe szorított kezét, miközben folyamatosan táncolt az ormótlan izomkolosszus előtt, hol előre, hol hátra ugrándozott. A behemót folyamatosan, de rendszertelenül ütött, vágott, Richard vagy kihajolt, vagy kivédte az ütéseket. Az övéi viszont betaláltak, a behemót néhány foggal kevesebbel, sebes szájjal, szemüvegnek beillő csinos kék monoklival végül megfutamodott.
Richard felsegítette Patriciát. Megsimogatta bájos arcát – nem is gondoltam, hogy ilyen veszélyes a munkád. A vállalatnál én nyertem meg a pályázatot. Előléptetést kaptam – a férfi a nő reakcióját várta – Én is veszélyes vagyok – szőke tincsek mögül kaján szemek villogtak – Van egy kényelmes luxus irodám, de nincs titkárnőm. Felveszlek téged, jól tudsz gépelni, kávét főzni és csókolni – Pati önfeledten nevetett – Szerintem induljunk üzleti útra – suttogta a férfi fülébe – Jó ötlet, de ne ezzel a hintóval – Richard a roncsra mutatott, melyet magára hagyott a két ló és a pánikszerűen elmenekült kocsisa. A hold elzavart egy felhőt, hogy megfigyelhessen egy tökéletesen összeillő párt.
Az összebújó szerelmesek átmentek a parkon, átkeltek a kicsinyke béka kuruttyolástól hangos tavat átívelő hídon és eltűntek az erdő fái között.