Az első feladat

Simon Roland

Az első feladat

Óvatosan kilesett. A kulcs mágikus mantrát mormolt, mielőtt elszigetelte volna az ódon kastély legszebb lakosztályát a világ többi részétől. A kék szempár háromszor megfordult a zárban és a pazarul berendezett szoba beleszédült a tágas négy magányba. A férje, a nemes rangot és elismerést hordozó lassan eltűnt a fáklya-lelkű folyosón. A mindenhol tetten érhető léptei, a kellemes modorba csavart tanácsai és a visszautasíthatatlan parancsai makacsul itt maradtak a kulcslyuk formájú csendben, mint a kúria első urainak kísértő szellemei. Megitta a vörös mámor italát, majd a baldachinos ágyra vetette magát. A kényelmet és a fényűzést leszámítva nem talált semmi különbséget a nélkülöző családok lánytagjainak sorsa és az övé között. Gyerekfejjel, a fiútestvérétől és a szüleitől eltérően, az ünnepi felvonulás alkalmával a hintón kibámulva a látszatvalóság bársony függönyét elhúzva, észrevette a felé integető kérges kezek sokasága, az elnyűtt ruhák és a hosszú csapzott hajszálak között megbújó vágyakkal teli szemeket. A vágyakat a sajátjában is megtalálta, amikor a tükörben megcsodálta magát. A nevelőnője szépen kifésülte a haját és türelemre intette az óriási székben fészkelődő kisasszonyt. A szegény falusiak, fiúk, lányok, ha már mentálisan és fizikailag képesek voltak rá, egyaránt kivették magukat a ház körüli munkából. Nekik sem volt választási lehetőségük és az apának megfelelő férjet kellett választania. Amikor eljött a megfelelő idő elfoglalta a kijelölt helyét az ura mellett, a családi luxus börtönét egy másikra cserélte, a lelkében szikrázó lángot továbbra is rejtegetnie kellett. A kastély a hegycsúcsra épült. Nem engedte, hogy a férje egyáltalán hozzáérjen. A bárót ez nagyon megviselte, nem hatott a fenyegetés, de még a fizikai bántalmazás sem, így kénytelen volt egy másik szobába költöztetnie őt. A bárónő szobája a tenger felé nézett. Számára a szerelem a prózai világból a romantikus képzelet dőlt betűs birodalmába költözött. A naplóit ilyen álmokkal zsúfolta tele. Mostanában egyre gyakrabban talált vigasztalást a vörösborban és az ábránd buja játékaiban. Elképzelte amint egy nemes férfi gyengéden átkarolja, majd a fülébe súgja szenvedélyes vágyait. Végignyújtózott az ágyon. Egy keserű kép váltotta fel az édes pillanatokat. A férjét látta maga előtt, amint a földre löki - Az enyém vagy - Kirázta a hideg. Feltornázta magát – Nem – kiáltotta el magát, önmagáról megfeledkezve. Nem számított, hogy milyen erővel kell szembeszállni, bízott abban, hogy ő saját maga képes a sorsát alakítania. A heves figyelmetlen mozdulataival táncba hívta az asztalra rakott vizeskancsót és a tányért. A víz és a leves mind a lábára borult. Kimászott az ablakon, többször is csinált már ilyet. Legutóbb egy hete szökött meg, élvezte a pár órás éjszakai magányos sétát az erdőben. Az őrök kapták el és visszakísérték a lakosztályába. A párkányon araszolva váratlanul megcsúszott a lába, de visszatudta nyerni az egyensúlyát. A lábbelije a mélybe zuhant. Talán túl sok alkoholt fogyasztott, így nem tudta felmérni a veszélyt. Az unalmas eltervezett élete üldözte, míg a kalandvágy hívta őt. A lába alatt kővé dermedt fuvolázó gyermekangyalok óvatosságra intették a könnyelmű szökevényt. Elnézett a távolba, a szípia-színű kőkunyhó az erdő irányába nyújtózkodtak. Egy vitorlás bólogatott a világítótorony felé.

Egy szörnyeteg készült arra, hogy a küldetését elvégezze. Egy hosszú csak a beavatottak által ismert átjáró vezetett a kastély alagsorába. A mesterei egyetlen céllal hozták létre, hogy gyilkoljon, és a feladatát bevégezve ő is elpusztuljon. A titkos tanokat használó társaság mesterei egy földalatti laborban álmodták világra a legyőzhetetlen élő fegyverüket - Oh, az első feladat, az első nap –felsóhajtott – majd a tekintete felszaladt a kürtőn, amennyire csak az érzékszervei engedték. Ha néhány földöntúli latin elnevezésű fény nem játszott volna a látóidegeivel és a képzeletével, akkor a teljes sötétség uralta volna a rejtekhelyet. A titkos feljáró önmagába szaladt. Ha sikerült volna eljutnia a végére, akkor önmagát látta volna a kút aljában álldogálni.

- néma kiáltás,

fent és a lent,

a volt és a lesz

a téridő pókhálója – nem tudta, hogy hol és mikor hallotta ezt a verset, de többször elismételte magában. Úgy érezte, hogy már több küldetést is végrehajtott, az első napjának érzése ellentmondott a zsigereiben érzett milliárdnyi tapasztalatával. Lehet, hogy több első küldetése volt már? Mandela effektuson elmélkedett egy rövid ideig, azonban nem sokáig engedte, hogy a gondolatai gúzsba fogják. Az építőkövek segítségével mászott felfelé. Fény, beszéd és emlékfoszlány furakodott át az egyik résen. Egy másik helyen találta magát. Óvatosan kilesett a liszteszsákokkal megrakott szekér mögül. Három gyermek piszkált egy náluknál kisebbet az utcán. A kisfiú megszeppenve nézett végig a lakóépületek becsukott szemű közömbös házain, mintha segítséget szeretett volna kérni. Legszívesebben megvédte volna őt, de nem akart lelepleződni, láthatóvá válni az istálló körül sétáló őrök számára. Az emlékfoszlány olyan gyorsan húzódott vissza, amilyen gyorsan csak jött. Senki nem látta el morális iránytűvel, mégis képes volt megkülönböztetni a jót a rossztól.

Eltolta a falat, odabent volt. - Megérkeztem , itt vagyok - Az éles kardjával szóra bírta a félhomályt. Nedves lábnyomok vezettek az ablakhoz. Egy nő küzdött az életéért már csak két kékülő új tartotta őt a magasba. Erős karjával megragadta és a karjaiba zárta. Érezte a szívdobogását. Öld meg! Kiáltotta az egyik mester, a világ egyik távoli pontjából. Nem! Elkiáltotta magát. – Van ott bent valaki? - Odakint kulcszörgés hallatszott. A nővel együtt távozott a titkos átjárón. Tudta, hogy üldözni fogják, de nem érdekelte. A szobába berohanó férfi már csak az üres szoba rejtélyével találkozott. A nyomok alapján arra számított, hogy a nő a párkányon keresztül próbált megszökni tőle, miközben megcsúszott és a tengerbe zuhant. A báró dühösen nézett az éjszakába merülő falu varázs-piros házai felé szálló gyönyörű pillangó felé, amelynek apró szárnycsapásai felkavarták az ég színeit és formáit, átrendezve a csillagok állását is.