A valós történet

Simike•  2019. július 24. 14:38

Simon Roland

A valós történet

A belváros egyik nyüzsgő útkereszteződésén egy ponttá sűrűsödött össze a forgalom a bekövetkezett baleset miatt. A tér különböző oldala, a múlt, a jelen és a jövő egyetlen pillanattá változott. A sietős rendőrautó is kénytelen volt beparkolni a feltorlódott sor végére.

Az egyik egyenruhás morogva kiszállt, hogy közelebbről is szemügyre vegye az esetet. A másik a helyén maradt és a visszapillantó tükörben ellenőrizte a két letartóztatott jómadarat.
Az egyenruhás nem mehetett elég közel a balesethez, de így is jól látta az útját elálló négy tagbaszakadt helyszínelő mögött a két roncsolt motorháztetejű jármű közé beszorult motorkerékpárt, a két hevesen vitatkozót és mentőautóba berakott sérültet.

A rendőrautó hátsó ülésen tartózkodó két megbilincselt férfi úgy tűnt belenyugodott a sorsába. Amíg az egyik a kiszabadulásán ügyködött észrevétlen, a másik bóbiskolt, az álom mélységes világát járva.

Egy könnyű vidám zongorafutam járta át a bár félhomályos részeit. A megszólaló hang furcsa játékot játszott a vendégekkel, emlékek egész sorát volt képes feleleveníteni a nyitott fülek számára. A magánnyomozó gondolatban visszament az első megbízásáig - Milyen lelkes voltam és magabiztos - Mélyen belenézett a nő szemébe, miközben átnyújtotta a gyémántokat - Visszaszereztem az örökségét – De milyen áron? – kérdezte a nő. Az igaz, hogy alaposan helybenhagytam az enyves kezű bűnözőt, mivel rám támadt, de a bűnös él és virul – A halottkém szerint a tolvajt valaki tegnapelőtt agyonverte – suttogta a nő. A férfi meg sem tudott szólalni a meglepetéstől. A pult mögül előbukkanó három egyenruhás alak vette körbe a magánnyomozót és a keze máris béklyóban volt. A nő elrakta a gyémántokat és távozott. A bár zongoristája megérezhette a drámai eseményeket, mivel szomorúbb dalokat kezdett játszani. A vak férfi szívszorító hangja kikísérte az ajtón, egészen a rendőrautóig. A dalt még a cellájában is hallotta, mikor éberen feküdt az ágyon. A holdfény zongorafuma földöntúli és hátborzongató volt. Egy másik dimenzióból érkezett egy üzenet.

Az elcsigázott férfi a hirtelen fékezés miatt felébredt és kinyitotta a szemét. A valóság rángatta meg a testét és a lelkét, nagy jóstehetség nem kellet hozzá, hogy bárki kijelenthesse azt a nyilvánvaló dolgot, hogy a magánynyomozói karrierje dicstelen véget ért, az elkövetkező börtönévek fenyegetően szorongatták. A mentőautó színes fénye táncot lejtett a várakozó autók között. A sorstársa keze szabad volt, a bilincs lehullt. Az ujjai között forgatott miniatűr eszköz segítségével a kopót is megszabadította béklyóitól. A műszerfalon hagyott fánk mellett a csészében ott hullámzott a kávé, a hirtelen fékezés, a váratlan események veszélyes örvénye ott kavargott sötéten, zavarosan. A elítélt előreugrott és a sofőrt leütötte, majd az ajtót kinyitva, társát magával cipelve. Odakint voltak. A közelben tartózkodó összes rendőrök a menekülők után vetették magukat. A szökevények áttörtek a tömegen. Egy órás őrült szívdobogtató rohanás után, egy óriási épület biztosított menedéket számukra. A zárban lévő kulccsal kizárták a külvilágot. A félhomályos raktárban a magándetektív az ajtónak támaszkodva figyelte a kinti zajokat, míg a másik lerogyott egy liszteszsákra és a történetét kezdte mesélni, rablás és gyilkosság. A mesélő történetét egy eldőlő seprű zavarta meg. Odarohant és – Mindent hallott - a kék ruhás fiatal takarítót a földre lökte és a pisztoly kibiztosítva felkészült a végzetes műveletre. A fiú becsukta a szemét. Meghúzta a ravaszt.
A magándetektív éppen időben ért oda, a kezét elrántotta, az egyik golyó a közelben landolt, a másik a mennyezetben fúródott bele. A fiú életét sikeresen megmentette, aki ijedten ugrott be a zsákok mögé. Az arca olyan fehér volt, mint a kiömlő liszt. A hős a szeme sarkából vette észre a feléje száguldó deszkát, a két kezével védte ki az alattomos támadást - Ne merj szembe szállni velem - kiáltotta dühösen, szemrehányóan a gátlástalan bűnöző.


A laboratórium legnagyobb és legjobban felszerelt termében csend honolt, mely kiváló táptalaja a produktív munkának és a kísérletnek.
A doktor folyamatosan jegyezte az élettani funkciókat és lankadatlan figyelemmel követte a monitoron felbukkanó eseményeket - Így legalább betekintést nyerhettünk az ügy perdöntős valós történetébe, nem ő ölte meg a gyémánt tolvajt - A nyomozó először a képernyőn megjelenő történéseket bámulta, miközben a maradék szendvicsét majszolta, majd hirtelen valami más ragadta meg az érdeklődését. Szapora léptekkel rohand oda a tartály sűrű masszájában úszó ügyfélhez, akinek vérzett a könyöke. Elképedve vakargatta az állát és saját magát kérdezte, hogy hogyan lehetséges ez. A computer előtt serénykedő orvos mosolyra húzta száját, amint megpillantotta a megdöbbent gyermeki kíváncsisággal bámészkodó főrendőrt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!