A megfestett rejtély I. rész

Simike•  2019. szeptember 2. 19:21

Simon Roland


A megfestett rejtély I. rész


Az égbolt kék bársonytakarója és az őszi falevélhullás teljesen elrejtette a kunyhót a kandi szemek elől, amely képes volt menedéket biztosítani az új tulajdonosnőjének. A közeli tó sűrűn pislogva nézett át felette, az erdő mélyébe vezető földút kígyózó mozgását követve. A lány kávét és tejet öntött a csészébe. A kiürült kancsót a kikapcsolt mobiltelefon mellé rakta. Vajas, lekváros pirítós képezte a reggelijét.


A nő nem bánta meg, hogy megvásárolta ezt a bájos hétvégi tóparti házat. A hétvégét szerette itt eltölteni, mivel a szenvedélyének hódolhatott, távol a világ zajától. A csend és a természet közelsége ihletet adott neki. A magazinok közül kiválasztott egyet és beleolvasott.


A nézelődésnek, az olvasgatásnak hamar vége szakadt a szomorúan csepergő eső miatt. Úgy döntött, hogy bemegy. Folytatni akarta a félbehagyott festmény kibontását. A zsebébe süllyesztette a telefont. Tálcára rakta a csészéket és elindult a bejárati ajtó felé. A felerősödött szél találomra belelapozott az újságokba. A hordóban összegyűlt esővíz olyan rozsdás és áttekinthetetlen volt, mint a ház sarkait átszövő suttogó titkok.


Amikor a kilincsre rakta a kezét, valakinek vagy valaminek az elsuhanó alakját kapta el az ablaktükörben, ijedten hátrafordult – Csak képzelődtem – próbálta megnyugtatni magát, de hiába erőltette a nyugodt viselkedést, a szíve a torkában dobogott. A műterembe belépve a fölbe gyökerezett a lába. Valaki befejezte a festményét. A tó misztikus ködös képe helyett, egy fényképszerű kép fogadta, a móló alatt egy csónak himbálózott, amely különösen erős színekkel lett megfestve.


A lélekvesztő oldalára ez volt felírva. Keress meg!


A nő végigjárta az összes helyiséget, a kertet és végül a tó környékét, de nem találta meg az elkövetőt. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívta a hódolóját, mivel abban a tudatban volt, hogy a visszautasított férfi kicsinyes bosszújáról szólt ez az egész incidens.


Elmondanád, hogy hol bujkálsz? - ostorként csattogtak a mondatok - Miről van szó? Elmagyaráznád, hogy miért hívtál fel? – a másik szavai őszintének tűntek, amely még jobban feldühítette.


Miközben a nő telefonált, kíváncsian szemrevételezte a mólót. Eddig még nem is nézte meg különösebben. A stég egyik oldalsó részét eltakarták. Kibújt a cipőjéből és már bent is volt a sekély vízben – Vége a játéknak, barátom - könnyedén elmozdította az egyik korhadt deszkát és bebújt a résen. Az elfogyasztott kávé, a jéghideg víz és az elméjében dolgozó kíváncsiság ébren tartotta és hajtotta előre a rejtélyes ügy felgöngyölítésében.


A férfi az étteremben üldögélt a kollégái társaságában, miközben a telefont bámulta kétségbeesetten. - Nem értem, hogy miről is beszélt a szépségem, de meg kell tudnom, hogy miről is van szó - A női csevegés helyét bugyogó hang vette át, ami rendkívül aggasztotta - Nem tudok elmenni a találkozóra, légy szíves találj ki valamit – a legjobb barátja mérges tekintetét elkerülve, a férfi otthagyta a társait és a frissen sült ételt- Remélem nem történt nem baj - Habár fájt neki az elutasítás, azért még a szíve mélyén reménykedett, abban, hogy elnyerheti a nő szívét. - Itt az idő a hercegnő megmentésére és a nő elcsábítására, a nők szeretik a határozott férfiakat - Kocsiba ült és elindult a tóparti ház felé.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!