A képesség III. rész

Simon Roland

A képesség III. rész

Elena kényelmetlenül feszengett a régészeti csapat új vezetőjének autójában, az utasülésen idegesen rakosgatta a lábát, mintha nem lett volna elég hely számára. A széket igazgatta reménytelenül, de nem sikerült beállítania a megfelelő pozícióba. Véletlenül kiborította a táskáját és a dolgai után kapkodva megnyomta a dudát. A zaj magára vonta néhány nézelődő figyelmét a parkolóban. Elvörösödött fej és keszekusza haj nézett vissza rá a tükörből. A visszapillantó tükör mellett táncoló kabalafigura elképedve fogta a fejét a nő ideges és a kívülálló számára érthetetlen viselkedése miatt. Habár a vadonatúj formás sportkocsi a legnagyobb kényelmet biztosította a benne tartózkodónak, nem tudta élvezni a legmagasabb fokú biztonságot, pompát, eleganciát és a kényeztetést. A szörnyű gyilkosság képei újra előtolakodtak és kínozták a lelkét. A levegőért kapkodó sápadt nő látványa sokkolta. A kesztyűs kéz és a távoli szempár könyörtelenül szorította áldozatát egészen addig, amíg a nő mozdulatlanná nem dermedt. A kesztyűt többször is megtisztította az elkövető, azonban a gyilkosság emléke, még mindig ott tapadt rajta, mint a múlt egyik piszka, lemoshatatlanul, titkos képességgel megáldott értő elmére várva.

Összerezzent amikor megérintette a nyakát egy kéz. Az ujjak a hajával játszottak. A férfi szemébe nézett és semmi mást nem látott, mint egy gátlástalan csaló gyilkost. Elenát magával ragadták az őszinte mélyről jövő érzései és gyorsan véget vetett a színjátéknak, letépte a kacér nő álarcát és a sarokba dobta a többi kellék közé, ellökte a cirógató kezet, majd a könyökével orrba vágta a férfit – Velem nem lesz olyan könnyű dolgod, mint azzal a szegény lánnyal, akit megöltél - kiáltotta. Majd magára hagyta a megdöbbent férfit.

Elena zihálva pihent a szikla tetején, miközben a némaságba burkolózó vadászházat és a környékét figyelte. A legapróbb részlet sem kerülte el a figyelmét. A kőkunyhó előtt nem parkolt autó és a házban nem égett a villany, semmi jele nem volt annak, hogy valaki odabent szállásolta volna el magát – Sikerült elrontanom a tervemet, lehet, hogy odabent vár a gyilkos. Nincs szüksége szemtanúra. Bizonyítékot kell szereznem – heves szívdobogás kíséretében bámult le a mélybe, egyetlen pihenő nélkül mászott fel ide. A nap lassan ereszkedett lefelé. Az este megnyúló köpenyét próbálgatta a természet. Tegnap délután órákon át püfölte a bokszzsákot a garázsában, a végkimerültségig edzett. Nehezen tudott lenyugodni.

A furcsa lény, az egyetlen igaz barátja nem sokat elmélkedett, hogy vajon mit kellene tenni, mivel a tettek lénye volt egy kővel bezúzta az üveget és bemászott az ablakon. A lány követte a barátját, ő is gyorsan bejutott. Felkapcsolta a villanyt.

A nappali falán különböző korú, formájú és nagyságú fegyverek kollekciója felett szarvasagancsok hirdették a tulajdonos csalhatatlan vadászösztöneit és tagadhatatlan sikereit. Amíg Elena a könyvespolcot dúlta fel és a fiókokat forgatta ki, mindent alaposan átkutatva, addig az arctalan előrelátóan kiszedte a töltényeket a puskákból és a pisztolyokból, egyet kivéve, egy 1900-as évek elejéről származó ormótlan történelmi puskával felfegyverkezve felment az emeletre.

A lány csalódottan és reménykedve rohant fel a lépcsőn, a szeme sarkából látta a csatatérré változtatott nappali képét.

A hálószobába belépve rossz előérzete támadt. Az éjjeli lámpa fényénél nézett körbe - Itt ölték meg a lányt - Az ablak felé forduló könnyű tavaszi kabáttal leterített fotel, ruhásszekrény, íróasztal és egy franciaágy jelentette a bútorzatot. Amikor az ágyra lépett, hogy leszedje a szekrény tetejéről kacsingató dobozt, akkor a fotel elfordult és erős karok ragadták meg a lány lábát és a nőt a támadója maga alá gyűrte. Pofonok és ütések sorozata csapódott a lány testére.

Ekkor a szoba sötét titka hirtelen felrobbant, és egy szempillantásnyi rövid időre látta az alaktalan lény arctalan arcát, kezében a füstölgő puskával. Az agresszív férfi vérző fejjel dőlt a szőnyegre. Elena megkönnyebbülten fellélegzett.