A függöny mögött II. rész

Simon Roland

A függöny mögött II. rész

Gondolatban már a helyszínen tartózkodott, amikor a képernyőn megjelenő villogó üzenet a jellegzetes hang kíséretében megállította és a monitor elé kényszerítette - Szia. Hogy vagy? Egész nap a lakásodban vagy?– A szépség üzenetét ízlelgette - Minden nő egy csupa rejtély, de Helena maga a Miss Rejtély - dünnyögte maga elé, miközben csatlakoztatta a múlt héten vásárolt modern kameráját a számítógépéhez és nagy elvárásokkal fogadta a hívást - Talán egyszer eljutok a szívéhez -A szíve hevesebben kezdett dobogni, amikor meglátta az otthonában tartózkodó nőt. Helena rövidnadrágban, a lábát átfogva üldögélt az ágyán – Az egész történet nem tetszik nekem – úgy kezdte el a monológját, mint egy szerepét próbálgató színésznő az előadás előtti napon –Véletlenül és váratlanul megjelentél az utcán és tűzharcba keveredtél a banda vezetőjével, Jamesszel és a testőrével. Honnan tudtad, hogy pont azon a helyen lesznek? Ők már évek óta bujkáltak a figyelő szemek elől, még az alvilág prominens alakjai sem tudtak a hollétükről. – Észrevette, hogy a férfi izzó szeme a sportos combján időzött. Elpirult és játékosan végighúzta ujjait a lábán, majd zavartan megigazította a szemüvegét. A női lénye és a riporteri hivatása küzdött egymással. Komolyságot színlelő arccal nézett bele a kamerába – Holnap elmegyek hozzád és készítek finom ebédet neked, ha megígéred, hogy elmondod a teljes történetet – megígérem, hogy holnap felfedem a titkot – felelte gyorsan Brendon, abban a reményben, hogy közelebb kerülhet az imádottjához, miközben a szívére tette a kezét. A beszélgetés után kikapcsolta a számítógépet, majd felbontott egy üveg bort és lassan kortyolni kezdte, hogy oldja a feszültséget. Az elfogyasztott ital mennyisége és erőssége fejbe kólintotta. Elnyúlt a kanapén, a takarót lekotorva, a hétköznapi ruhájában merült el az álom világába.
Másnap a megszokott ébresztőórája helyett türelmetlen csöngetés ébresztette fel. Kecses női ujjak tapadtak a csengőre, bebocsátást követelve. Kavargó fejjel tántorgott ki a bejárati ajtóhoz.

- Jó reggelt – hunyorogva húzódott félre a feldúlt és izgatott jelenség elől. Helena szabályosan betört hozzá, a nappaliban kihúzta a sötétítő függönyt és megágyazott – Már dél is elmúlt -
A megrakott szatyorral elfoglalta a konyhát, amit az ő birodalmának kiáltott ki – Pucold meg a krumplit és a vöröshagymát – Osztotta ki a parancsot a nő. Rendkívül határozott volt. Amikor elkészült az ebéd, Brandon lezuhanyozott, hogy emberi formát tudjon magára ölteni a tegnapi italozás után, egymással szemben ültek le az asztalnál és a férfi beavatta a rejtélyébe a nőt. A két csésze jó erős kávé és a finom étel segített abban, hogy visszanyerje erejét.- Amikor elvállaltam ezt a szövevényes ügyet, tudtam jól, hogy mit csinálok. A beépülés a banda tagjai közé olyan jól sikerült, hogy még fizetést is kaptam tőlük, az elismerés mellé. James a nagyfőnök beleunt a véget nem érő macska-egér játékba, elég pénzt szerzett a különféle illegális dolgaival, hogy új életet kezdhessen egy másik paradicsomi helyen, de a szaporodó riválisai és a rendőrségen megjelenő fiatalabb nyomozók mindig is a nyomába szegődtek volna, bárhová is ment, soha nem dőlhetett hátra a komfortos karosszékében. Csak egyetlen egy módon tudott kiszállni a taposómalomból. Meg kellett halnia. Ez a valójában egyszerű és zseniális ötlet az én fejemből pattant ki. Folyamatosan ültettem el a bogarat a fülébe, végül belement a halásos színjátékba.
A két bűnöző nem tudta, hogy a látványos színházi előadás közben, a vaktöltény mellet a valaha volt legerősebb szérum is ott lapult az injekciós tűben. Törvény biztosította lehetőségekkel soha nem tudtam volna megtisztítani a várost. Megöltem két elvetemült, veszedelmes gonosztevőt, a város megkönnyebbült. Itt az ideje felkeresni a hírhedt búvóhelyüket, amiről senki nem tudhat rajtam kívül - Velem tartasz?- A nő még az elhangzottakat próbálta megemészteni és álmodozva révedt a távolba. A férfi kihasználta a saját gondolatiban járó nő helyzetét, megsimogatta a gyönyörű fekete haját és megcsókolta a száját, majd magára hagyta a meglepődött nőt – Siessünk – Helena is felállt és kiviharzott az ajtón. Az udvaron a férfi előzékenyen elvette a táskáját, majd kinyitotta az autó ajtaját és az utas ülésre invitálta a nőt, aki hirtelen arcul csapta a férfit – Ezt a csókért kaptad- majd elégedetten ült be az autóba.

Mire elértek az elhagyatott raktárépülethez, már beesteledett. Kiszálltak az autóból – Nem azt mondtad, hogy senki nem tud semmit a főhadiszállás hollétéről és létezéséről? – Az emeleti ablakban világított egy halovány reszketeg fény. A földszinti ablakok be voltak deszkázva. Amint közelebb értek az épülethez, az emeleti szoba váratlanul felvette az éjszaka köpenyét. A sötétség és a csend egymásba fonódott – talán egy hajléktalan lelt új otthonára- a hangja erőltetett volt, de biztatóan átkarolta a nőt, majd a revolverével határozottan benyomta az ajtót. A zseblámpa ibolyaszínű fényében még látszódott az arcán Helena tenyerének nyoma. Habár a szemtelenségének piros jutalma ott virított az arcán, ösztönösen érezte a köztük lévő láthatatlan, de elválaszthatatlan köteléket. Az elemlámpa a fényforrás felé ugrott. Brendon azonnal a földre vágódott, mikor hangokat hallott, magával rántva partnerét. A helység közepén terpeszkedő vásznon újra megelevenedett egy letűnt korszak, egy hírhedt szelete, James az asztalfőn foglalt helyet és a metropoliszi bank élethű makettje felett magyarázta el a tervét. – A bankot a legbiztonságosabbnak minősítette egy biztosító társaság – szólalt meg Helena, de Brandon betapasztotta a száját, majd a közeli árnyra mutatott. Valaki a sötét lépcső előtt álldogált, majd hirtelen ötlettől vezérelve felrohant. Az árny némán és légiesen közlekedett, mint egy szellem. A férfi ujjai megérintették a masinát. A nő gyönyörű szemében félelem rejtőzködött, de biztonságban érezte magát a férfi társaságában. A vetítőgép még nem melegedett fel. Kikapcsolta a szerkezetet és elindultak felfelé. A szobába lépve óvatosságtól vezérelve, a szőnyegen kúszva haladtak előre a csempészáruval dicsekedő kartondobozok között. A kövér hasat növesztett sötétítő függöny mögött földöntúli nevetés rejtőzködött – Jöjjön elő – kiáltotta Bradon és a revolverét a kidudorodó függönyre szegezte.