A függöny mögött I . rész

Simon Roland

A függöny mögött I. rész

Különböző fajta függöny található a világban, de egy valami közös mindegyikben, a szép vagy szörnyű titok sikeres elrejtésében. A színészek a függöny mögött rendezik át a helyszínt az előadás szünetében, vagy néha oda rejtőzik el a bújócska egyik rejtélyes szereplője, miközben szemmel tarthatja a visszaszámolót és keresőt.

A pisztolylövések égi ágyúdörgéssé alakultak. A felrebbenő esőfüggöny kék selyem szálai szétszakadtak és egy rövid pillanatra felfedték a bűnügyi filmbe illő jelenetet. Sáros cipők, kapucniból kikandikáló eltorzult arcok és kiáltás népesítette be a kihalt utcát. A rendőr az összes tárat kilőtte és csak akkor bújt elő a biztos fedezéket nyújtó fémszemetes mögül, amikor a két test nem mozdult többet. Távoli kutya küldte haragos üzenetét az éjszakai csend megzavarásáért. Hamarosan megérkezett az erősítés a nyüzsgő riporterek társaságával érkező kollégák képében. A letakart holttesteket a kocsiba rakták. A szenzációs hír idevonzotta a rendőrfőkapitányt is, aki elégedetten hümmögött és igazgatta a nyakkendőjét a fények kereszttüzében. A metropolisz életét megkeserítő táraság utolsó tagjait is a másvilágra küldték az emberei. A bűnüldöző hivatal első embere nem igazán kedvelte, de ezen a különleges napon szívélyes mosollyal, kedves gesztusokkal fogadta a média munkatársait.
Az eső folyamatosan veszítette intenzitását. A zavaros tócsákban kérdőjel formájú türelmetlen lábnyomok hevertek.

Egy citromsárga esernyő alól egy csinos arc közelített a fáradt nyomozó felé – Helló -, a gyönyörű nő néhány haj és ruha igazítás után a kamerához fordult – A város végre fellélegezhet, a város legbefolyásosabb bandájának vezetője és a testőre tűzharcban életét vesztette. Itt van velünk Brandon főnyomozó, aki végzett a két legveszélyesebb bűnözővel. Valójában mi történt itt az éjszaka? Miközben az eseményeket festette le a média vásznára, elképzelt egy romantikus vacsorát a feltűnő jelenséggel. A nő is észrevette a kutakodó pillantásokat és biztató szempárral helyeselte, biztatta a férfi érdeklődő vágyait. Az interjú után a férfi próbálta vacsorázni hívni a nőt, de elutasításban volt része. - Sajnálom, a férjem otthon vár. – a gyors válasszal szemben a kibomló fekete haj mögött kandikáló szemek mást mondtak, ezt a férfi is érezte.

A két alak, mint egy horrorfilm szereplői felültek a lefüggönyözött autóban. A fiatal doktor kelletlenül rakta el a jutalmát, a díszes masnival bevont összekötött pénzt – Nem ennyi volt megbeszélve - James teljes erővel orrba vágta a méltatlankodó doktort, aki a műszerek közé esett. A kocsi megállt és a főnök óvatosan kinézett az ajtón, miközben megmasszírozta a karját. A karjában éles lüktető fájdalmat érzett – Talán akkor szereztem ezt a sérülést, amikor a földre estem – gondolta magában és úgy döntött, hogy megnézeti magát az orvosával.- Egy halottnak nem lehet semmilyen panasza jegyezte meg a másik – a tiszteletet mindig megkövetelő férfi mosolyra húzta száját a megjegyzés hallatán. A tapasztalatlan fehér köpenyes megszeppenve üldögélt, miközben figyelte, ahogy az ország két legjobban keresett hírhedt polgára elhagyja a kocsit.

- Mégis elfogadta a meghívásomat – Brandon megfogta Helena kezét, aki elpirult arccal húzódott vissza. Csak az érdekes ügyeket szeretném papírra vetni, egy blogot kezdtem írni – félénken felelt az asztal biztonságos végéből. – Soha nem engedtél a bűn hívásának, a gazdagság ellenállhatatlan csábításának? Sokan mindenre képesek a pénzért. A zongorista és az énekesnő szünetet tartott. - Bevallom, egyszer elkövettem egy súlyos bűnt. Helena közelebb húzta a széket. A szeme olyan szélesre kitágult, mint az étterem ablakai - Igen? - Kérdezte. Brandon arca elkomorult, miközben gondolatban mesze járt - Beleszerettem egy férjes riporternőbe - A nő önfeledten felnevetett. A játék, a humor, a kellemes hangulat, a lelket simogató zongoraszó és lágy ének és egy rövid lassú szolid tánc ellenére a randi valójában nem úgy alakult, ahogy a csábító eltervezte. A nő illedelmesen elköszönt és távozott. A férfi újabb italt rendelt.
A bor piros csókot hagyott az asztalon.

A nyomozó az ügy aktáit nézegette, amikor hívást kapott – Tudom jól, hogy mit tett velem. Megmérgezett. Már csak pár napom maradt, de ez a hátralévő idő elég lesz, hogy magammal vigyelek, te áruló – A hang nagyon gyenge volt, a telefonálónak többször is meg kellett ismételnie a mondatot. A fenyegető hívás után betegszabadságra ment, bezárkózott a lakásába. Nem azért bujkált, mert gyáva lett volna, hanem azon egyszerű és nyilvánvaló okból, mert a bosszúálló halálraítélt mindenre képes, hogy magával rántsa. - Élni akarok – A revolverével aludt el és ébredt fel. Egy hónapig várt még végül elhatározásra jutott. - A legerősebb immunrendszerrel megáldott ember sem bírja két hétnél tovább ezt a súlyos mérgezést, ideje felkeresnem a rejtekhelyet és körülnéznem ott- A banda egyetlen tagja sincs életben, így nincs mitől tartanom – a biztonság kedvéért magával vitte a megtöltött pisztolyát.