Senkifiú blogja

MrMojoRisin•  2024. március 27. 02:56

A kőbányában

I


Hackett's Quarry tábor, nyár vége felé,
Hol a tizenévesek szíve dobog félve.
Egy éjszaka maradt, de nem lesz álom,
Mert rémület van itt, és nem is akármilyen.


A hold fénye alatt, a fák között rejtőzik, 

Valami, ami a sötétben lesben kísértőzik. 

A tanácsadók bátrak, de vajon elég lesz-e? 

Döntéseik sorsukat, végzetüket írják meg. 


 Kilenc sors, kilenc történet, szövevényes út, 

Minden választás számít, minden titok, minden fut. 

A történet, mint az élet, tele van váratlan fordulattal, 

A kőfejtő világában mindenki saját történetet alakít. 



Szörnyek, misztikum, és a túlélés harca,
Mely próbára teszi a bátorságodat.
Hackett's Quarry-ban az éjszaka hosszú lesz,
De vajon ki marad életben, és ki lesz a vesztes?



II


A nyár utolsó éjén, Hackett's Quarry-ban,
Ahol a sorsok fonala szövevényesen halad.
Kilenc ifjú szív, mit vajon várhat-e?
A választások súlya, minden lépésnél nehezebb.


A tábor csendje, melyet megtör a sikoly, 

A rejtély mélye, hol a félelem gyökerezik oly. 

A tanácsadók sorsa, ki marad, ki tűnik el? 

Mi kínál választ, de a végén ki lesz a hős? 


 A történet szövevényes, mint az életünk útja, 

Minden döntés fontos, mely a sorsunkat írja. 

A kőfejtő világában, hol a választások élesek, 

A túlélés a tét, a történet vége pedig kérdéses.

MrMojoRisin•  2024. március 27. 02:31

Egészen hajnalig

I

A hegyek között, hol a fák susognak,

                                                                                             A sötét éj leple alatt titkok laknak.

                                                                                             A Blackwood hegyén, hol a szél vészjósló,
                                                                                             Nyolc lélek várja, hogy derüljön az oszló.




                                                                                             A hajnal közeleg, de még oly távol,

Mint a túlélés reménye, a fény az alagút végén. 

A döntések súlya alatt meginog a talaj, 

Minden választás számít, ez itt a nagy szabály. 


Az óra ketyeg, a veszély közeledik, 

A pillangó szárnyaival a sorsot keveri. 

Ki marad életben, ki esik áldozatul, 

Hajnalig ez a brutalitás kulcsa. 


 A hajnalig tartó küzdelem, a remény harca,

 Ahol minden lépés egy újabb kihívás arca. 

A történet szövevényében elveszhetünk, 

De a hajnal fényével újra megtalálhatjuk önmagunkat.




II

 


                                                                                            A holdfény árnyékot vet a hegyoldalra,
                                                                                            Ahol a sorsok fonala összegabalyodik.
                                                                                            A szél halkan suttogja a régi legendát,
                                                                                            Az éjszakáról, mely minden titkot megőriz.




                                                                                      A Blackwood hegyén, ahol a hó fehéren ragyog, 

Nyolc lélek keresi az útját a túléléshez. 

A választások labirintusában kóborolnak, 

Minden döntés egy újabb rejtélyhez vezet. 


 A hajnal közeledtével a remény lassan éled, 

De a sötétség még mindig erősen markol. 

A játékos kezében van a végzet kulcsa, 

Hajnalig ebben a világban, ahol minden lehetséges. 


 A történet szálai összefonódnak, széttárulnak, 

Mint a pillangó szárnyainak rezdülése. 

Aki túléli a hosszú éjszakát, az meglátja a napot, 

De aki elbukik, az örökre eltűnik a sötétben.

MrMojoRisin•  2024. március 15. 03:35

Az Éhező ember völgyében

Természet sötét mélyén,

Hol a fény nem ér el,

Ők ott laknak, ahol a szív

A rettegéstől megfagy.

Trogloditák, emberevők,

Vadak, akik a völgyben rejtőznek.

A szemükben a sötétség tüze ég,

A szívükben a gyilkolás vágya.

Nem ismerik a kegyelmet,

Csak a vér és a hús ízét.

A völgyben, ahol a csend

A halál szavává válik.

Ők az Éhező ember-völgyének

Lakói, ahol a félelem

Mint a köd, betölt mindent,

És a túlélésért küzdenek.

De mi, akik a napfényben élünk,

Csak hallgatjuk a történetüket.

Az Éhező ember-völgye

Titkokkal tele, és veszélyekkel teli.

Troglodita klánnak hívják őket.

Levadásznak férfiakat és nőket.

Eldugottan a természetben.

Az Éhező ember völgyében.










Keltezés ideje:2024. márc. 15. 04:27 


Az eseményről készült filmet vele együtt kezdtem el nézni.

Tetteiket nem tudták tetézni.

Csak áldozataik húsát élvezni.

MrMojoRisin•  2024. március 13. 04:35

Újabb versem Petrához!

Petra 

Petra, a neved olyan, mint a hűs forrás,
Édes, mint a méz, s mint a tavaszi hajnal.
Az ég is irigyli, ahogy ragyogsz,
Szerelmes szívem érted dobog.

Petra, mint a virágok, te is kinyíltál,
S szívemben, mint a csillagok ragyogsz.
Az éjszaka csendjében, mint a dallam,
Te vagy az, akiért a szívem lángra gyullad.

Petra, a neved olyan, mint a boldogság,
S lelkemben, mint a tűz, lobogsz.
Az élet útján, veled akarok járni,
Szerelmes vagyok beléd, Petra, mindörökké. 💖




MrMojoRisin•  2024. március 13. 04:31

Petrába!

A neved, mint a tavasz hajnalának első sugara, 

szívembe égette magát. 

A neved olyan, mint a virágok illata, 

amely a széllel érkezik, és elvarázsolja a lelkemet. 

Petra, a neved olyan, mint a titokzatos erdők mélye,

ahol a fák ágai összeérnek, 

s a csillagok tündöklése áthatol a lombkoronán. 

Petra, a neved olyan, mint a mesebeli kastélyok falai, 

amelyek mögött rejtőzik a vágyak és álmok világa.

Talán már sosem találkozom még veled, 

de szívemben már örökké létezel. 

A gondolataimban sétálok veled

a rózsaszín naplementék alatt,

ahol a fény és árnyék találkozik. 

Petra, te vagy az a titkos kert, 

amelyet csak a lelkem ismer, 

és ahol a virágok sosem hervadnak el.

Petra, ha valaha is még meglátlak,

a szívem dobogni fog, 

mint a madarak szárnyai, 

amint a magasba emelkednek. 

Addig is, a szavaimban hordozom szerelmemet, 

mint a csillagok a végtelen éjszakában.

Legyen boldog a szív, amely Petra iránt érez, 

és legyen ragyogó a nap, amely a nevét hordozza.