A szerelem lágy melegsége

MrMojoRisin•  2021. december 3. 16:16  •  olvasva: 89

A forróság majdanán rég elmúlt már.

Seszínû se színtelen a rejtélyes kék szemű.

A leány aranyló szeme csak reám vár

a terasz napfényében egyszerüen nagyszerű.


Talán már engemet  keres ez a szerelmes.

Dobbanó szíved kedves rejtekében,

hol midőn tekintetünk kellemes,

édes, oly meztelen fedezékében.


Szemöldökei közt halovány,csendes szellő szökken

bandúkolva át mezőn s réten, célom célja is

csak egyre csökken,

s míg a zöldellő pázsit aranyát

bearanyozza gyönyörű haját

az északi szellő lengeti hosszú

csodaszép báját.


A forróság már tova szálló halvány fénysugár

egy pálmafa karcsú tölgyfa derekán

üzengeti - csőre töltőtt szerelmét - 

melyet magvak formájában aprít szerteszét.


Penzlijére az est halovány csillagait festi,

aztán nagyot néz és tova üzeni.

A lenyugvó nap szelíden alá szálló sugarait

diszití fel és be sárgítja kalandjait.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

MrMojoRisin2021. december 3. 22:27

Keltezés ideje:2015.Január.09.Eme versem egy keresztrejtvény megfejtése átal született, melynek megfejtése "Leopoldo Lugones" neves argentin költô neve és a "Tûz a nap" címû verse volt mellékelve, amelyet átal írtam a saját szám íze szerint.