SemperAugustus blogja

Máshol otthon, haza, béke,
itt loholjon harcra érte,
szaladjon messze,
kevés álmot kergetve,
de hagyjon másnak is jócskán,
hogy minden zsák megtalálja a foltját.

 Megadott szavakból: messze, zsák, kevés, minden, hagy, szalad, máshol, otthon, haza, béke

 Értékes Attila, 2011. október

Emlékszel, mikor még az iskolában
szertelen szedtük a gesztenyét,
mit sem törődve másokkal,
száguldtunk biciklivel szerteszét?
 
És a túrák, mire indultunk
hétvégente,
egymás kulacsából is ittunk,
szabadon - széteresztve.
 
Ballagáson futottunk játékból,
nem számított se tér, se idő,
csak legyünk még együtt - szándékból,
utoljára, miből talán egy szerelem kinő.
 
Jobb volt-e a világ?
én nem tudom,
de volt benne valami tisztaság
minden zegzugon.
 
Most rezzen a lélek,
vár ránk ugyanúgy a természet,
de mi már mások vagyunk,
saját önző útunkon - kiégett tanúként halunk.

Értékes Attila, 2011. október

Nem, nincs Mac-em,
mint embert nem ismertem,
de szelleme itt marad -
örökre velem.

Látom a monitort, egeret,
a billentyűzet is kopott eleget,
metrón fülhallgatós fiatalok -
hallgatják a kedvenc dallamot.

A telefonálás sem a régi,
az érintőképernyő az új világot idézi,
és a kézben elférő számítógép,
kicsit puccos még, gizda is, ki használja,
de pár év múlva mindenkinek lesz sajátja.

És a net,
ahogy mondaná,
jóval egyszerűbb programozni ma már.

Egyszer mindenkiért eljő a halál,
a végső elszámolás - koporsó,
de az üzenet az, hogy mindig úgy élj,
mintha ez a nap lenne az utolsó.

És azt látom, hogy több ezren mennek ki az utcára,
Steve Jobs halálára,
közben érkeznek a részvétes e-mailek ezerrel,
egy zseni ment el közülünk,
s még ha diktatórikus volt is a mester,
előtted az egér, monitor - ezt sose felejtsd el.

Értékes Attila, 2011. október 6.

Hétvégén bodzafát vágtam,
zsák a foltját megtalálta,
dehát muszáj volt,
a szomszéd átszólt.

Vidéki házat képzelj,
pár kémény este már pöfékelt,
a kertben patkányok rohantak,
ott, hol a bozót serdül és sarjad.

A munkában lassultak az izmok,
feltörtek a régi titkok.
egy kukorica góré mellett állt a fa,
előtte tyúkokat áldoztak,
s kezem kékre festette a bodza,
kútvízben lett mosva.

 Értékes Attila, 2011. október

Megadott szavakból:  sarjad, serdül, áldoz, kék, rohan, lassul, pöfékel, zsák, bodza, folt

Még süvölt a deres szél,
arcába vág - így beszél,
közelebb nyitott kapu táncol,
hívogatja a megrakott jászol.
 
Odalép nesztelen,
fejében áttetsző sejtelem,
az étel édes, mint a méz,
párát lehel, körbenéz.
 
A parasztházon omló kémény,
furcsa tán, a szellő is belekap a végén,
hirtelen dőlő fal, s cserepek űzik el messze - valahova,
számára ez volt az utolsó vacsora.

Értékes Attila, 2011. szeptember

megadott szavakból: jászol, áttetsző, tánc, kapu, méz, lehel, süvölt, cserép, nesztelen