SemperAugustus blogja

Nem eszközöm vagy, mellyel babérokra törhetek,
sem szócsövem, gondolataim váza,
nem veled álmodok minden nap, lehet,
hazám vagy, lelkem és tudásom fája.

Öreg néne vagy nekem, rőzsével a hátadon,
köpenyes gyerekek nevetnek körötted,
s ha most már nem is hasít fájdalom,
Mária mindig is ott állt fölötted.

Most újra itt az ezeréves kérdés:
Koppány, vagy István,
reménykedjünk, hogy nem lesz újabb egymillió lépés,
S az átoknak is vége lesz tán.

Értékes Attila

Rossz a szám, mely születésem napja,
ez minden szenvedésem alapja,
csakis ettől lehet,
hogy az élet így eltemet.

Rossz a szám, mely az ajtóm száma,
két éve is lelőttek egy embert a házban,
itt néha eltűnik pár kismotor, szánkó,
magyarázd el úgy, hogy ne legyen bántó.

Rossz a szám, mit a Cégbíróságtól kaptam,
szólt évekig a remény-tamtam,
néha kevés siker, melynek örülni kell,
de maradt pár cucc, mit a felszámoló visz el.

Rossz a szám, mely napon majd meghalok,
a temetésemen játszanak talán egy komor dallamot,
a menet biztosan nem lesz hosszú, de szomorú,
még az is lehet, hogy virít majd egy-két koszorú.

Rossz a szám, telefonom hívószáma,
csörög, felveszem bátran,
s a hang ezt súgja nekem nyíltan:
- Elnézést, rossz számot hívtam.

 Értékes Attila

Máshol otthon, haza, béke,
itt loholjon harcra érte,
szaladjon messze,
kevés álmot kergetve,
de hagyjon másnak is jócskán,
hogy minden zsák megtalálja a foltját.

 Megadott szavakból: messze, zsák, kevés, minden, hagy, szalad, máshol, otthon, haza, béke

 Értékes Attila, 2011. október

Emlékszel, mikor még az iskolában
szertelen szedtük a gesztenyét,
mit sem törődve másokkal,
száguldtunk biciklivel szerteszét?
 
És a túrák, mire indultunk
hétvégente,
egymás kulacsából is ittunk,
szabadon - széteresztve.
 
Ballagáson futottunk játékból,
nem számított se tér, se idő,
csak legyünk még együtt - szándékból,
utoljára, miből talán egy szerelem kinő.
 
Jobb volt-e a világ?
én nem tudom,
de volt benne valami tisztaság
minden zegzugon.
 
Most rezzen a lélek,
vár ránk ugyanúgy a természet,
de mi már mások vagyunk,
saját önző útunkon - kiégett tanúként halunk.

Értékes Attila, 2011. október

Nem, nincs Mac-em,
mint embert nem ismertem,
de szelleme itt marad -
örökre velem.

Látom a monitort, egeret,
a billentyűzet is kopott eleget,
metrón fülhallgatós fiatalok -
hallgatják a kedvenc dallamot.

A telefonálás sem a régi,
az érintőképernyő az új világot idézi,
és a kézben elférő számítógép,
kicsit puccos még, gizda is, ki használja,
de pár év múlva mindenkinek lesz sajátja.

És a net,
ahogy mondaná,
jóval egyszerűbb programozni ma már.

Egyszer mindenkiért eljő a halál,
a végső elszámolás - koporsó,
de az üzenet az, hogy mindig úgy élj,
mintha ez a nap lenne az utolsó.

És azt látom, hogy több ezren mennek ki az utcára,
Steve Jobs halálára,
közben érkeznek a részvétes e-mailek ezerrel,
egy zseni ment el közülünk,
s még ha diktatórikus volt is a mester,
előtted az egér, monitor - ezt sose felejtsd el.

Értékes Attila, 2011. október 6.