SemperAugustus blogja

Embervér

Metrón állok,
állomásra érünk,
a peronon magyarok.

Beszállnak a közös hajóba,
olvasnak, merengenek,
szabadok.

Leszállók,
felszállók, kiszállók,
beszállók, elitisták, populisták,

s megannyi sötét, névtelen kommentelő,
hajlanak erre-arra, söröznek
romudvarban, alaktalanok.

Megbolondult a világ,
zümmögő méhkas lett belőle,
álomvilág hamis képekből, hamis emberekből,

melyben mindenki mendenkinek farkasa,
s félek, egyszer eljő a közös akarat,
mikor az áldott európai nép már nem hajlongva pózol,
hanem újra embervért kóstol.

Értékes Attila, 2012

Értékes Attila: táncoló fekete lakk

nem táncolnak már a lakkcipők
nem szól többé a no miss
elmúltak a szép idők
volt, nincs

mit kaptam én ebből, mi részem lett?
vagányságot, magyarságot
férfiképet apám helyett
s életörömöt

nem sírt úgy még férfi kamerába, mint ő
nem volt még magyar példakép
akiért ennyire bomlottak a nők
feledjem el?!
itt él bennem ő...

/Komár László emlékére/

Betyárok serege száguld a rónán
'hej, mi a kő' -
ül egy paraszt ezt gondolván.

Száll a porfelleg
távolról is látni,
abbamarad - ezek megálltak piálni.

Szép menyecske,
szíve tiszta,
épp a legényeket okítgaja.

Szépre, jóra,
meg arra is persze,
miken jár, a maga esze...

Jön az ostor: Indulunk!
lóra pattan főurunk,
majd véres kardot von.

Ki nincs velünk, ellenünk,
fizetség a szellemünk,
hol van, hol nincs,

ez aztán a kincs,
ha más nem, kis kilincs,
jertek velünk ti is.

Nagy a hazaszeretet,
nagy a haza, megszeret,
s becsületed tépázni nem mered.
(Soha többé.)

ki ezen nevetni mer,
annak mondom, latrok:
eh, fél-ázsiai népség vagytok...

Értékes Attila

Anyám napja

Anyám, te furcsa voltál mindig is, ne tagadd,
sorban bontottad le a megszokás falakat,
most lábad előtt hever a világ,
hamarosan nyugdíjba vonulsz már.

Két gyereket felneveltél, erre büszke lehetsz,
még ha most nem is kimondottan hálásak érte neked.
Hogy hol rontottuk el, én nem tudom,
csak hatalmas nyomást érzek a vállamon.

Egy nagy súlyt, mit az élet hozott,
közben a lelkünk is megrogyott,
egy terhet, mit letenni nem lehet,
érzem, én rosszabbul nevelem gyermekeimet.

Unokáid jól vannak, várják a nagymamát,
kérdezgetik, hogy végre mikor jössz már,
szeretnek veled játszani, hidd el,
még ha szívük, mint a miénk is, senkit sem tisztel.

 Értékes Attila

Az időről

azokról szólok most
kik előre láttak
időben

megelőzték korukat
lehet csak játszottak
felelőtlen

az újítókról kik ma is hatnak
emlékeztetnek egy régi
világra

minek talán részesei voltunk
nélkülük mások lennénk
ma

lehet más hajtotta őket
mint a puszta
meggazdagodás

mégis olyan erővel csap le ma is
hogy szinte lélekbe
vág

mindenki elmékszik egy kedves dalra
mi szívéhez nőtt
gyerekkorában

mindenki emlékszik harcokra
a történelemből az áhított
szabadságra

bele se lehet gondolni
mekkora bátorság kell egy
honfoglalásra

mindenki emlékszik tudósokra
kik megelőzték
korukat

nélkülük más lenne a világ
és a lelkünk is
biztosan

Értékes Attila