Anyám napja

Anyám napja

Anyám, te furcsa voltál mindig is, ne tagadd,
sorban bontottad le a megszokás falakat,
most lábad előtt hever a világ,
hamarosan nyugdíjba vonulsz már.

Két gyereket felneveltél, erre büszke lehetsz,
még ha most nem is kimondottan hálásak érte neked.
Hogy hol rontottuk el, én nem tudom,
csak hatalmas nyomást érzek a vállamon.

Egy nagy súlyt, mit az élet hozott,
közben a lelkünk is megrogyott,
egy terhet, mit letenni nem lehet,
érzem, én rosszabbul nevelem gyermekeimet.

Unokáid jól vannak, várják a nagymamát,
kérdezgetik, hogy végre mikor jössz már,
szeretnek veled játszani, hidd el,
még ha szívük, mint a miénk is, senkit sem tisztel.

 Értékes Attila