SemperAugustus blogja

A Szabadság hídon ballag a csendes tömeg,

Szívükből hiányzik a düh,

Ismeretlen, szar zene szól messziről - 

tökéletes erősítéssel, 

mi nem recseg, nem gerjed -, 

de a tömeg, a tömeg végül még jobban lecsendesül,

majd lassacskán hazamegy.

Oszol az a kevés kis tömeg,
a politikusok rég elmondták beszédeiket.
Páran még maradnának, de erősen hűl le a levegő,
A Szent ember is hazament már,
Csak egy buzgó riporter áll kihúzva, cseveg ő.

A távolból még hallik a gyalázás,
Villájában hallgat a gyalázatos császár,
Másnap teli torokkal üvölti vissza:
Hát csak ennyien jöttetek,
Nincs egy szent ember köztetek?

És igaz. Úgy kiáltottam volna, hogy maradjunk reggelig,
mit reggelig, akár egy hétig is!
És hallják meg, hogy ez már sok,
elviselhetetlenül sok!
De csak csendben hazakullogtam én is,
nem vagyok szent ember, mégis,

fél füllel még hallottam,
egy dolgos nő kérdezte egészen halkan:
Mi lesz a gyerekekkel?

És mi lesz a hajléktalanokkal?

(Iványi Gábor melletti kiállás 2022-02-21)

Átköltés, parafrázis: Kosztolányi Dezső - Akarsz-e játszani? c. verse nyomán

A babagyáram, mondd, szeretnél-e lenni,
szeretnél-e mindig, mindig nyulast játszani,
szeretnél-e együtt szobára menni,
szerelemmel pelenkát váltani,
nagykomolyan az evőszék elé ülni,
reszelt almát, konaikont gyerekbe tömni,
büfiztetni, semmit gügyögni,
sóhajtva babaruhákat erőltetni?
Szeretnél-e vágyni mindent, mi élet,
más embereket és húzni hosszú-hosszú lóbőrt,
lehet-e csöndben téát itatni véled,
herbatéát és sárgaság-megelőzőt.
Szeretnél-e egyhangú, nyomott életet élni,
mosogatni hosszan, néha-néha mesélni,
hogy a csekk annyi, mint a tenger,
ez férjed, szegény jómunkásember,
ki csak fütyörész a munkája alatt?
Szeretnél-e kiáltani kígyót-békát, fenevadat,
kívánni csak egyetlen kimozdulást otthonról,
pihenést, táncot, mindenféle formabontót?
Szeretnél-e színlelni boldog szeretőt,
kérni, hogy csak ma más cserélje ki a pisis lepedőt?
Szeretnél-e aludni, aludni mindörökkön,
álmodni világot, mely nem a telóra jár.
Párnák közt feküdni lenn a földön,
s szeretnéd, szeretnéd-e hogy elaludjon végre babád?

2013.04.07 - Értékes Attila

Erkölcsiség nyújtja kérges mancsát,
mint gyermek, mikor egy kis sütit kér,
modoros főből kicsap a gátlástalanság,
s veszettül ordítja: kérek még és még!

Tudom én, hogy kell a pénz,
szakértelem, nem kevés,
értem én, hogy jó szaki
elmehet tízszer ennyiért.

És mit lát az ember:
a városvezetők megszavazták maguknak a luxusfizetést,
miközben gyerekek fáznak óvodában,
ez már sok... Ez sok nekem, elég!

Értékes Attila