Verseim
Seeman• 2019. december 11. 23:38
Cimtelen, hazáról szóló vers
1.
Meggyengült, elszegényedett a vidék.Mindenkit maga alá seperte a szegénység,A küzdés, a mindenáron becsületesMunkából való megélés.
Félnek, az emberek. Nem járnak már a csendőrök gyakran.Megfogyatkoztak, Akár az ország, akár a becsület.Ők is űznék hivatásukat, megőriznék a rendet.Ők is elmennek.
Hiába másod, meg harmadállás,Marad az apró pénzes kenyérért való sorban állás.
Ki fáradt arcok őrzik a megmaradt öregeket.Túl hajtott, álmos emberek őrzik a tömegeket.Kimondom, mert mindenki látja,Kimondom, mert senki sem számítja.
Mindenki csöndben van.Valaki sunyi, valaki fél,Valaki pedig elseperkél.Hónap vége, száraz kenyér.Hónap eleje, már nem ünnep,Hanem a titkolt szegénység sikolya.Bűnös az, aki látja s kimondja,Ártatlan az, aki látja, de nem mondja.Mindenki tenne valamit,De mégis mit?Ha leírjuk, az baj,Hogy kimondjuk, nincsen vaj.Kínos csöndet hallgat az ember.
2.Emberek, mikor hazatért emigráns munkás magyart, ha látnak,Nem örül, mert már nem az embert látja.
Hanem a pénzét, a pénzét.Valamelyik érmét.Nem tud gondolkodni,Mert mindennap éhes.Leépült.S van, becsületbeli leépült.Aki nem bűnös,ugyanolyan, mint én,Vagy te.
Mégis elázva,Kint áll megfázva,Őrködik valahogy,Teljesen megalázva,Reménykedve,Hogy teljesebb lehetMegmaradt, maréknyi becsülete,Egy szép, egy nagyon szép napon.
Addig is teszi dolgát, köszönöm szépen nélkül.Köszönöm szépen. (De mégis, nem, anélkül).
2019.12.11, Pécs
Seeman• 2019. december 7. 16:00
Téljövetel - Ember menetel
Akik megadathattak,
Mégis otthagytak,
Bajban némaság,
Vajban boldogság.
Születéssel kiválasztott,
Idővel kárhozatot,
Semlegesből ellenség lett,
Tiszta égből pokol ellett.
Egyén sors és nyomor,
Minden vonal majd összeforr:
Egészet alkotó képek,
Mely döntetik: sötétség
Lesz, vagy fények?
Hars pokol a kinti élet.
Az emberek beburkolóztak.
Felhúzták az utolsó falat.
Tél mosolygás, szelek,
Hidegtől fájó fejek.
Kevés a fára való,
De több a tolvajt fizető.
Árulás vagy éhhalál,
Te vagy a vezető
(te, ember, ki szolgája
S ura önmagának)
Kabátokban hordozott titkok,
Tavaszig érlelődő mocsok.
Le nem írt szavak.
Eljövendő havak.
2019.12.07
Seeman• 2019. december 1. 18:52
Rímtelen kutya arc
Hát nézz bele szemébe: Az utolsó tanya kutya kölykének szemébe.
Meg ártatlan, nincs úgy össze törve, Mint mi emberek, akik idővel kérgesednek, S már az ártatlanságot sem látják, Hiába segítség, hiába útmutatás. Még tiszta, fekete bundája. Puli, a tisztes fajtája. Még gyerek kölök, Ne várj tőle sokat. Ugatni is fél, Utolsó a falkában. Nem látsz reményt arcában, De nem tudod bántani, Ha még ártott is: Tudod róla, hogy vétett, Inkább csak hagyjad, Hadd tanuljon. Ha senki sem segít rajta, Még gazdája sem, Jobb, ha elfelejted. Tisztább marad tőle lelkiismereted. 2019.12.01Seeman• 2019. november 28. 18:06
Szívtanya nyilatkozat
Mikor téveszme dalokat hallok felröppeni,
Akkor szívemből szemembe elkezdenekÜvöltve sikoltva semmit sem kímélveÉrzelmek felszökni,Testet arcot szemetMegremegtetve,Elmét sokkolva,Tehetetlenül s kiszolgáltatvaEngem pár pillanatra,Bolondnak kinézve,Ahogy egy kitagadott nyomorultÉppen makkról álmodik.Igen, maradtak érzelmek egyLogikátlan plátói szerelemből,Igen, maradtak hamvak leégettRózsa és tulipán földekről,Melyeket most gépek szántanak,Nehéz tetemes súlyukkal pedigElnyomva szunnyadóMég-még égni akaró parazsukat.
Igen, mostanság emlékezekÉjszakánként szívem előttMellkasvágást fémmel összekapcsozott,Kapcsok közötti rózsa és tulipán szálatSzagoltatva, hogy ne öljön meg a nyomor,Világ feketeség, rossz álmok, gondolatok,Ellenségek arcai, az élet várható harcai.
Igen, éjszakánként még felvérzenekA-már szántott földek némaság alatt,Felszínre jönnek megszenesedett szellemMaradványai rózsáknak, tulipánoknak,S úgy állnak szépen foltokban, feketén,Mintha megint rá várnának,Mindeközben hold mellett virít egyFémmel varrt varrat, mely néha vérzik,ugyan ritkábban, de félek tőle.
Betárazott használt gépfegyverekTanyaház falán teraszon:Írtani kellett a plátóiságot táplálóMindhalálig reménykedő érzéseket,Melyek gyűrűs nőnek szóltak,Ha múltban rájuk hallgatva megtettemVolna, ami vágyuk, ma én isHitvány lennék, akárcsak páran:Házas nőnek udvarolni,Párjától távolodásra bírni.
Véres arccal ébredek mindennap,Tükörben mégis tiszta vagyokMosakodás nélkül,Itt állok már messze amonnan,Egyedül-hegedül-kiteljesületlenül.Tegnapban sem hittem, mában sem,Akadálypálya előttem,Vér tó születik alattamVágyakozó szívvel.
Az érzések jó ágon születtek,Nem megfelelő időben,személynek.----------------------------------------------------------Voltak pillanatok, mikor gyenge voltál.Mikor zavartan, egy-magadbanÁlltál, s Valami megrengett.Tudtam. Tudtad.-Emberek vagyunk.-Én becsületes voltam,Nem használtam ki,Érzéseim ellenére,Vágyak élén táncolva,Álomba ringatóSzerelem hajón utazva.
A becsület rosszul,Vagy Nem fizet.Kinevethetnek érte az emberek.Lenézhetnek érte. De viselem.
Ahogyan hegeket, a szívemen.
2019.11.28
Seeman• 2019. november 16. 17:15
Seb zárások
Fel kell tépnem a sebeket.
Nem lehet őket összevarrni,Mert mocskosak.Kutatnom kell bennük,Muszáj látnom,hogyan zárom le őket.Muszáj megtudnom,Nem maradt semmi,Ami majd megakar rohadniKínok és bűnök alatt. Megtudni, hogy minden rendben,Hamis képeket nézegetni rólad,Magamban őrzött csalóka képeket,Melyek nem tükröznek valóságot,Hanem csak léteznek,Mint szeretett, dédelgetett álmok,S ahogy kis gyereknek szeretett plüssje, Úgy bennem kamu bábod voltnekem a megtestesültGyönyörű kipusztító entitás.Érzéseim szívkamra falbazárt ereklyék, melyek örökké maradnak,Ám mégis eltűnnek.Húsba gyógyulnak,Örökké velem lesznek,Mégis mindet elfeledem.Idővel majd némán, feltűnésnélkül részt alkotnak velem,Tudatból kikopnak,S majd az én időmbőlTöbbé nem lopnak.Soha többé.Soha többé.2019.11.16