Visszaemlékezős hátra szólás

Mint drogfüggő, úgy keresnélek.

Nem teszem, fognak ösztönök,

Megfoghatatlan szürkeállomány,

Mely ismeretlen, mely örök,

Láncon tart és észnél.

Kiakartál használni, hát lásd

Már a vége után: nem ment.

Kilóra akartál eladni fönökünknek,

De csak egy bukott igásló maradtál:

Magasan rangban, emberként mélyben,

Munkád örökké tartó végzetében.

Mindig sovárognak gondolatban

Utánad ki-nem teljesedett,

Magukra maradt érzések.

Mint frontvonal mögött rekedtek:

Reménykednek felszabadulásban,

Túlélésre azonban esélyük sincs.

Még mindig tisztelet állást kap

Tested emléke az alsógatyában.

Hidd el, ennél többet már nem fogsz

Kiprovokálni. Maximum szavakat.

Melyeket elfednek az elkövetkezendő havak.

S mint ember, el nem buktam,

Érzelmi viharokban

Ön-tépázásban teljesítettem

Amit aláírtam,

Túléltem csörgőkígyó szerű 

Vonzás támadásaidat,

Nem köptem le 1000 éves

Erkölcsöket,

Hallgattam mindig,

Beszéltem amikor kellett.

Itthon vagyok.

Olyan utakat nézek,

Melyeken sötétedés után

Nincsen kivilágítás.

Amerre látok majdan ott: ismeretlen.

Ahova én megyek, oda te nem fogsz jönni.

Emlékként sem.

2019.11.11