Rímtelen kutya arc

Seeman•  2019. december 1. 18:52

Hát nézz bele szemébe: Az utolsó tanya kutya kölykének szemébe.

Meg ártatlan, nincs úgy össze törve,

Mint mi emberek, akik idővel kérgesednek,

S már az ártatlanságot sem látják,

Hiába segítség, hiába útmutatás.

Még tiszta, fekete bundája.

Puli, a tisztes fajtája.

Még gyerek kölök,

Ne várj tőle sokat.

Ugatni is fél,

Utolsó a falkában.

Nem látsz reményt arcában,

De nem tudod bántani,

Ha még ártott is:

Tudod róla, hogy vétett,

Inkább csak hagyjad,

Hadd tanuljon.

Ha senki sem segít rajta,

Még gazdája sem,

Jobb, ha elfelejted.

Tisztább marad tőle lelkiismereted.

2019.12.01


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Fakonorbert2020. január 3. 20:15

Súlyos és mély. Valami ilyesmi lebeg a szemeim előtt, mikor verset keresek olvasni.

Seeman2019. december 2. 17:16

@Bugatti350: nem, nem az ebem, nem is lesz. Túl félénk. Köszi hogy itt jártál!
@BakosErika: köszönöm Erika!

BakosErika2019. december 1. 19:55

Nem hiszem, hogy az marad.
Remekül megírtad.

Bugatti3502019. december 1. 19:21

Szépen fűzött versed ... gondolatokat ébreszt...
János! Talán az első ebed ő ! :) ?