Verseim

Vers
Seeman•  2021. március 2. 20:31

Néztél már tükörbe?

Látom, megvan minden.

Tettél érte, asztalra tetted.

A csillagok ragyognak erősen,

Mert az összes párját lelőtted.


Vonulsz, mint tökéletes szépség.

Mész, mint az abszolút tökély.

Pszichopata gyönyörűség,

Megannyi általad okozott fekély.


Embereket tettél tönkre.

Sikered nem becsület útján épült.

Vér, aljasság, és bűnözés.

Keresztek által húzott mestermű.


Hibáztatni? Nem.

Szörnyűlködni? Igen.


2020.09.19

Seeman•  2020. április 20. 01:26

Önhentesség (+18)

Amikor te vagy önmagad hentese

S húsodról levágod érzéseid - darabonként - 

Majd vissza varrod húsod - remegő rém alakként-

Kidobod érzéseid - megnem történt emlékként -. 


Csupa vér a padló,

A kezek, a test. 

S minden tiltakozó

Feszengő lüktető ér

Egy-egy feszület.

Ma szenvedtek holnapért.

Egy tisztább nappalért.

Amikor tavak viztükrei

Újra ragyoghatnak.

Szénpor merül,

Vízfelszin tisztul.


Erőmű kéményei

Sem festelegnek oly feketén.

Már kifehéredtek.

Már tünedeznek

Hamus emlékek.

Már nem feszülnek

Érzések a testnek,

S léleknek.


2020.04.20

Seeman•  2020. április 20. 01:19

Ballagó hamvak

Néha a hamvak még összeállva

felveszik alakod,

S járnak egyet a leégett mezőkön.

Már nem zengnek dalokat rólad,

Csak némán ballagnak egy tóba.


Itt végleg eltűnnek, s felkelhet a nap:

Hamu fekete vízfelszin csillogásra

Érkeznek le az első napsugarak,

Egyre kevesebbet idézve.

Egyre jobban semmit érezve.


Fény pattan a sötét nap-tükörképen, 

S a fény a messzeségbe távozik.

Hegyek, völgyek közé.

Egy felleg fölé. 


2020.02.27

Seeman•  2020. január 3. 14:12

Elhalványulók

1.


Mikor felbontott konzervek hirtelen
 Újra vákuumra zárnak, 
S összeroppannak. 
Magukba roskadnak, 
Oldalukra dőlnek 
A kihasználtak.

Úgy érzem magam ma is. 
Sőt, talán holnap is.

2.

Bezúdult a világ önmagába, 
S belezug már tükörmásába. 
Üres szívek gazdái 
Keresik ürességük teltségét. 
Szívják magukba, kis kandallók 
Dolgos melegségét. 
Kamilla teák méztelen ízét. 
Az üresedő kamra hidegségét.

3.

Ünnepre mennek azok,Akik kitanulták életük.
Gyűjtésre mennek olyanok,
Akik kidolgozták magukat értük.
Küzdő lelkek tömkelege, 
Öregen, vénként, 
Valamennyinek még 
Vastag a keze : 
Tudja, hogy ment el 50 év felette, 
S tudja, hogy évek vére, izzadsága, 
Nem hozott neki túl sokat tányérjára. 
Ma, dolgoznak. 
Holnap dolgoznak. 
Megállás? Ők tudják a nótát. 
Nem kérik, másnak ünnepi koszorúját. 
Nem kérnek köszönetet. 
Hiába becsület.

Elhalványulnak. Eltűnnek. 
Igy ítél a világ önmaga felett. 
Így nem érez tömeg tömeget.

2020.01.03













Seeman•  2019. december 16. 22:49

Visszaemlékezős önbevallás

Visszaemlékezem jó időkből,
Mikor még ártatlannak, jónak,
S tisztelni való nőnek hittelek.
Egy kicsiny arany időszak szívemnek,
Melyhez kapcsolódnak zsigerek,
S velük együtt lazul el a test,
Mely ma dolgozott, túlélt,
Fejlődött, és el nem esett.


Fáradtság mögött, izzadtság patakok
Mélységében bújik harag,
Amely látványod láttán szólít,
Felretten, csapás készre késztet.
Minden rózsaszín ködös emlék után
Visszajönnek érzelem ölő igazságok,
Gyilkos pillanatok, melyek mellkast téptek
Másodpercek alatt, s egy belső világ-rendet
Tettek két lábon járó ízig vérig pokollá.


Mégis, mint üres tarisznyás koldus,
Ha nincs mit enni, visszafordulok mindig.
Látni, csodát átélni, volt pillanatokban
Született áhítatokat, megszületett,
Ártatlan álmokat, melyek jó ágon születtek,
Kicsíráztak, picit nőttek, majd átitatták benzinnel, s Molotov koktéllal felgyújtották.


Én nem vagyok ártatlan, hisz visszaemlékezéskor a két vállam oldalán
Megjelenik az erkölcs rab-tetkója,
Mely mindennap kimondja,
Megadott pillanatban:


Házas nőt nem kéne szeretni.
Holnap is tükörbe kell nézni.


Bár nem történt semmi köztünk.
Bár ellenségek voltunk.
Te bandita magyar voltál,
Én lenézett munkás külfeldön:
Az én szellem-rabszám kivetülésem
Eltűnik valóságra ébredéskor,
De te már az maradsz aki vagy.
Fixumok nincsenek,
Kapsz te elég ítéletet.
(Nélkülem is.)


Mindennap megvetem magam,
Hogy rád emlékezem,
Mert én is drogfüggővé váltam,
Ámbár vérem tiszta, vizsgálatra
Bármikor kész, hogy kimutassa,
Rab-láncot nem törhetek,
Amíg visszaemlékezek.


Maradok becsületes.
Görbe háttal is egyenes háttal járó.
Nem vagyok halhatatlan,
De nem vagyok reménytelen.
Bűnös vagyok, mégsem ártatlan.


2019.12.16
Külfeldön, fixumok, kivetülésem, „De te már az maradsz aki vagy.":szánt szándékkal lett úgy írva.
Ha esetleg van valakinek észrevétele a helyesírással kapcsolatban, örömmel várom. 

Egyszer ellenőriztem Office 365, és egyszer ezzel:
http://www.xn--helyesrs-fza2j.hu/