Verseim
SzemélyesÖnhentesség (+18)
Amikor te vagy önmagad hentese
S húsodról levágod érzéseid - darabonként -
Majd vissza varrod húsod - remegő rém alakként-
Kidobod érzéseid - megnem történt emlékként -.
Csupa vér a padló,
A kezek, a test.
S minden tiltakozó
Feszengő lüktető ér
Egy-egy feszület.
Ma szenvedtek holnapért.
Egy tisztább nappalért.
Amikor tavak viztükrei
Újra ragyoghatnak.
Szénpor merül,
Vízfelszin tisztul.
Erőmű kéményei
Sem festelegnek oly feketén.
Már kifehéredtek.
Már tünedeznek
Hamus emlékek.
Már nem feszülnek
Érzések a testnek,
S léleknek.
2020.04.20
Ballagó hamvak
Néha a hamvak még összeállva
felveszik alakod,
S járnak egyet a leégett mezőkön.
Már nem zengnek dalokat rólad,
Csak némán ballagnak egy tóba.
Itt végleg eltűnnek, s felkelhet a nap:
Hamu fekete vízfelszin csillogásra
Érkeznek le az első napsugarak,
Egyre kevesebbet idézve.
Egyre jobban semmit érezve.
Fény pattan a sötét nap-tükörképen,
S a fény a messzeségbe távozik.
Hegyek, völgyek közé.
Egy felleg fölé.
2020.02.27
Visszaemlékezős hátra szólás
Mint drogfüggő, úgy keresnélek.
Nem teszem, fognak ösztönök,Megfoghatatlan szürkeállomány,Mely ismeretlen, mely örök,Láncon tart és észnél.Kiakartál használni, hát lásdMár a vége után: nem ment.Kilóra akartál eladni fönökünknek,De csak egy bukott igásló maradtál:Magasan rangban, emberként mélyben,Munkád örökké tartó végzetében.
Mindig sovárognak gondolatbanUtánad ki-nem teljesedett,Magukra maradt érzések.Mint frontvonal mögött rekedtek:Reménykednek felszabadulásban,Túlélésre azonban esélyük sincs.
Még mindig tisztelet állást kapTested emléke az alsógatyában.Hidd el, ennél többet már nem fogszKiprovokálni. Maximum szavakat.Melyeket elfednek az elkövetkezendő havak.
S mint ember, el nem buktam,Érzelmi viharokbanÖn-tépázásban teljesítettemAmit aláírtam,Túléltem csörgőkígyó szerű Vonzás támadásaidat,Nem köptem le 1000 évesErkölcsöket,Hallgattam mindig,Beszéltem amikor kellett.
Itthon vagyok.Olyan utakat nézek,Melyeken sötétedés utánNincsen kivilágítás.Amerre látok majdan ott: ismeretlen.Ahova én megyek, oda te nem fogsz jönni.Emlékként sem.
2019.11.11
Kimosódások
Kitisztulatlan remények,
magas hegyek:
völgyben járok
és ködre kelek.
Parton várok áldást,
de azt sem baj, ha átkot:
holnap is viszem zsákom,
s nem találom majd foltom.
Nézek messze,
végeláthatatlan tengert:
Az ég tiszta,
s mond uram, hol a Tisza?
Nincstelenség,
mégis mindenség:
gyomor és zsebek tele,
lüktet, a szívkamra üressége.
Kimosódnak a partra világom dolgai.
Képek, tárgyak, a mindenek:
itt fejben nem jönnek a telek,
de kint érzem, a nagyságos dühös szelet.
Parton a remények.
Halom átkok és remények:
sír a szív, száraz a szem,
magammal és a világgal
nincs kíméletem.
Nem mérek ki semmit holnap,
se sapka, se kalap,
üres az akasztó másnak,
magamnak van hely,
másnak is, de tán nem.
Parton vannak a képek,
reményteljesek,
melyek sosem teljesednek,
nap után nap csak fehérednek,
de el sosem tűnnek.
Köt a szerződés, köt az élet.
Amott messze tengeren hajón barátom,
szegényen párjával, boldogan,
s mellettük állnak banditák halomban.
Este van, fáradt a test,
fáradtak a szemek,
nem lett jobb ma sem kis világom,
elhagyott már minden kamu remény.
Csak magam vagyok.
Holnap hátán újabb kikelet,
újabb remény, újabb nap,
ébredek és megyek,
hajtani kell a mókus kereket.
2019.10.02
Felleg Expressz
Erről a vonatról le kell szállni.
Csak a vesztembe zakatol,völgyeken és egeken át,oly felhőkön keresztül,melyek bukást és végítéletet hoznak.A vonat tele emberekkel,mindenhonnan mindenfélével,S a kallerek gázmaszkokat osztogatnak,mondják, jön egy felhő, amely megvakít s megöl.
Nekem nem jutott, magasan vagyunk.Itt már nincsen mi urunk, kis bibliánk,nagy korán, esetleg rabbi,csak végítélet, halál, bukás,vagy tovább zakatolás.
Ejtőernyő nincs, az ajtók mindig nyitva állnak.
(Kaller:)“Ha nem tetszik, mehetsz, de maradhatsz is,hisz jegyet hiába váltottál,oda lehet már nem is megyünk,csak esetleg mehetünk”
Mindenkinél ott a jegy zsebben,gondolatban, senkinél nincs azonban fejben.Mindenkin ott a gázmaszk,valakinél meg az oxigén palack.
Az expressz teljes sebességgel megy.Kazán teljes hőfokon.Szén bőséggel.
Párás gázmaszk lencsék mögött izzadó homlokok.Akiknek nem jutott, még azok is maradnak,már nekik is mindegy, hogy itt, vagy a földön halnak.
2019.08.19