Verseim

Személyes
Seeman•  2020. április 20. 01:26

Önhentesség (+18)

Amikor te vagy önmagad hentese

S húsodról levágod érzéseid - darabonként - 

Majd vissza varrod húsod - remegő rém alakként-

Kidobod érzéseid - megnem történt emlékként -. 


Csupa vér a padló,

A kezek, a test. 

S minden tiltakozó

Feszengő lüktető ér

Egy-egy feszület.

Ma szenvedtek holnapért.

Egy tisztább nappalért.

Amikor tavak viztükrei

Újra ragyoghatnak.

Szénpor merül,

Vízfelszin tisztul.


Erőmű kéményei

Sem festelegnek oly feketén.

Már kifehéredtek.

Már tünedeznek

Hamus emlékek.

Már nem feszülnek

Érzések a testnek,

S léleknek.


2020.04.20

Seeman•  2020. április 20. 01:19

Ballagó hamvak

Néha a hamvak még összeállva

felveszik alakod,

S járnak egyet a leégett mezőkön.

Már nem zengnek dalokat rólad,

Csak némán ballagnak egy tóba.


Itt végleg eltűnnek, s felkelhet a nap:

Hamu fekete vízfelszin csillogásra

Érkeznek le az első napsugarak,

Egyre kevesebbet idézve.

Egyre jobban semmit érezve.


Fény pattan a sötét nap-tükörképen, 

S a fény a messzeségbe távozik.

Hegyek, völgyek közé.

Egy felleg fölé. 


2020.02.27

Seeman•  2019. november 14. 20:26

Visszaemlékezős hátra szólás

Mint drogfüggő, úgy keresnélek.

Nem teszem, fognak ösztönök,

Megfoghatatlan szürkeállomány,

Mely ismeretlen, mely örök,

Láncon tart és észnél.


Kiakartál használni, hát lásd

Már a vége után: nem ment.

Kilóra akartál eladni fönökünknek,

De csak egy bukott igásló maradtál:

Magasan rangban, emberként mélyben,

Munkád örökké tartó végzetében.


Mindig sovárognak gondolatban

Utánad ki-nem teljesedett,

Magukra maradt érzések.

Mint frontvonal mögött rekedtek:

Reménykednek felszabadulásban,

Túlélésre azonban esélyük sincs.


Még mindig tisztelet állást kap

Tested emléke az alsógatyában.

Hidd el, ennél többet már nem fogsz

Kiprovokálni. Maximum szavakat.

Melyeket elfednek az elkövetkezendő havak.


S mint ember, el nem buktam,

Érzelmi viharokban

Ön-tépázásban teljesítettem

Amit aláírtam,

Túléltem csörgőkígyó szerű 

Vonzás támadásaidat,

Nem köptem le 1000 éves

Erkölcsöket,

Hallgattam mindig,

Beszéltem amikor kellett.


Itthon vagyok.

Olyan utakat nézek,

Melyeken sötétedés után

Nincsen kivilágítás.

Amerre látok majdan ott: ismeretlen.

Ahova én megyek, oda te nem fogsz jönni.

Emlékként sem.


2019.11.11


Seeman•  2019. október 2. 15:48

Kimosódások

Kitisztulatlan remények,
magas hegyek:
völgyben járok
és ködre kelek.

Parton várok áldást,
de azt sem baj, ha átkot:
holnap is viszem zsákom,
s nem találom majd foltom.

Nézek messze,
végeláthatatlan tengert:
Az ég tiszta,
s mond uram, hol a Tisza?

Nincstelenség,
mégis mindenség:
gyomor és zsebek tele,
lüktet, a szívkamra üressége.

Kimosódnak a partra világom dolgai.
Képek, tárgyak, a mindenek:
itt fejben nem jönnek a telek,
de kint érzem, a nagyságos dühös szelet.

Parton a remények.
Halom átkok és remények:
sír a szív, száraz a szem,
magammal és a világgal
nincs kíméletem.

Nem mérek ki semmit holnap,
se sapka, se kalap,
üres az akasztó másnak,
magamnak van hely,
másnak is, de tán nem.

Parton vannak a képek,
reményteljesek,
melyek sosem teljesednek,
nap után nap csak fehérednek,
de el sosem tűnnek.

Köt a szerződés, köt az élet.
Amott messze tengeren hajón barátom,
szegényen párjával, boldogan,
s mellettük állnak banditák halomban.

Este van, fáradt a test,
fáradtak a szemek,
nem lett jobb ma sem kis világom,
elhagyott már minden kamu remény.
Csak magam vagyok.

Holnap hátán újabb kikelet,
újabb remény, újabb nap,
ébredek és megyek,
hajtani kell a mókus kereket.


2019.10.02

Seeman•  2019. szeptember 3. 22:23

Felleg Expressz

Erről a vonatról le kell szállni.

Csak a vesztembe zakatol,

völgyeken és egeken át,

oly felhőkön keresztül,

melyek bukást és végítéletet hoznak.


A vonat tele emberekkel,

mindenhonnan mindenfélével,

S a kallerek gázmaszkokat osztogatnak,

mondják, jön egy felhő, amely megvakít s megöl.


Nekem nem jutott, magasan vagyunk.

Itt már nincsen mi urunk, kis bibliánk,

nagy korán, esetleg rabbi,

csak végítélet, halál, bukás,

vagy tovább zakatolás.


Ejtőernyő nincs, az ajtók mindig nyitva állnak.


(Kaller:)“Ha nem tetszik, mehetsz, de maradhatsz is,

hisz jegyet hiába váltottál,

oda lehet már nem is megyünk,

csak esetleg mehetünk”


Mindenkinél ott a jegy zsebben,

gondolatban, senkinél nincs azonban fejben.

Mindenkin ott a gázmaszk,

valakinél meg az oxigén palack.


Az expressz teljes sebességgel megy.

Kazán teljes hőfokon.

Szén bőséggel.


Párás gázmaszk lencsék mögött izzadó homlokok.

Akiknek nem jutott, még azok is maradnak,

már nekik is mindegy, hogy itt, vagy a földön halnak.


2019.08.19

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom