Verseim
ÉletmódElhalványulók
1.
Mikor felbontott konzervek hirtelen
Újra vákuumra zárnak,
S összeroppannak.
Magukba roskadnak,
Oldalukra dőlnek
A kihasználtak.
Úgy érzem magam ma is.
Sőt, talán holnap is.
2.
Bezúdult a világ önmagába,
S belezug már tükörmásába.
Üres szívek gazdái
Keresik ürességük teltségét.
Szívják magukba, kis kandallók
Dolgos melegségét.
Kamilla teák méztelen ízét.
Az üresedő kamra hidegségét.
3.
Ünnepre mennek azok,Akik kitanulták életük.
Gyűjtésre mennek olyanok,
Akik kidolgozták magukat értük.
Küzdő lelkek tömkelege,
Öregen, vénként,
Valamennyinek még
Vastag a keze :
Tudja, hogy ment el 50 év felette,
S tudja, hogy évek vére, izzadsága,
Nem hozott neki túl sokat tányérjára.
Ma, dolgoznak.
Holnap dolgoznak.
Megállás? Ők tudják a nótát.
Nem kérik, másnak ünnepi koszorúját.
Nem kérnek köszönetet.
Hiába becsület.
Elhalványulnak. Eltűnnek.
Igy ítél a világ önmaga felett.
Így nem érez tömeg tömeget.
2020.01.03
Téljövetel - Ember menetel
Akik megadathattak,
Mégis otthagytak,
Bajban némaság,
Vajban boldogság.
Születéssel kiválasztott,
Idővel kárhozatot,
Semlegesből ellenség lett,
Tiszta égből pokol ellett.
Egyén sors és nyomor,
Minden vonal majd összeforr:
Egészet alkotó képek,
Mely döntetik: sötétség
Lesz, vagy fények?
Hars pokol a kinti élet.
Az emberek beburkolóztak.
Felhúzták az utolsó falat.
Tél mosolygás, szelek,
Hidegtől fájó fejek.
Kevés a fára való,
De több a tolvajt fizető.
Árulás vagy éhhalál,
Te vagy a vezető
(te, ember, ki szolgája
S ura önmagának)
Kabátokban hordozott titkok,
Tavaszig érlelődő mocsok.
Le nem írt szavak.
Eljövendő havak.
2019.12.07
Rímtelen kutya arc
Hát nézz bele szemébe: Az utolsó tanya kutya kölykének szemébe.
Meg ártatlan, nincs úgy össze törve, Mint mi emberek, akik idővel kérgesednek, S már az ártatlanságot sem látják, Hiába segítség, hiába útmutatás. Még tiszta, fekete bundája. Puli, a tisztes fajtája. Még gyerek kölök, Ne várj tőle sokat. Ugatni is fél, Utolsó a falkában. Nem látsz reményt arcában, De nem tudod bántani, Ha még ártott is: Tudod róla, hogy vétett, Inkább csak hagyjad, Hadd tanuljon. Ha senki sem segít rajta, Még gazdája sem, Jobb, ha elfelejted. Tisztább marad tőle lelkiismereted. 2019.12.01A harmadik merénylet után
Hát itt vagyok, itt állok.
Fáradtan, sebekkel kezemen.
Azt hitték, elintézhetnek engem.
Azt hitték, nincs segítségem.
Hát itt vagyok, az ágyban.
Pihenek, s várok a javára.
Lassan lélegzem,
hisz hamarosan
fellélegzem.
Hát itt vagyok, és semmit sem hallok.
Elém nem állt senki, és nem fog állni.
Hallgatag nyomorult völgyiek,
köztük mindenféle népek,
keveregnek, kavarognak,
s azt hitték, könnyen elmarnak.
Hát itt vagyok, még maradok.
Jussomért megdolgoztam.
Úgy gondolták, ha elűznek,
nem kell fizetni, nem kell köszönni.
A szakszervezet kaszása hát feléjük tévedt,
s mint bárányok farkas láttán, megmeredtek.
Szótlan patkányok, hátam mögött áskálódások.
Igen. Még mindig itt vagyok.
Determinált gyerek lettem.
26-ot taposom, holnapom nem adom,
lelkemet nem adom, szívem nem kapható.
Állat nők vihognak, mert nincs mellettem senki.
A kereszt nem osztható, nem adható,
én viszem a magamét, s áldozatot követelek,
ha kérsz belőle egy csiszoltnyi port.
Igen, Nemsoká maradok.
Ahogy jön a szerződés vége,
úgy lesz itt életemnek vége.
Megyek máshova,
egy tudatlan holnapba.
Nem bánom, ha megpihenek,
de tudom, hogy amit keresek,
az nem fán terem, vagy könnyű földön.
Száraz kezek, dobogó szív nyakban.
Még itt vagyok. Még élek.
Banditák hát reszkessetek,
mindenre felkészültem.
(S remélem nem, de:)
A negyedik merénylet megálló következik.
2019.10.19, Hinterstoder