Farkas jelenés

Egy hegyen vándoroltam,
- Talán az Alpokon, vagy másikon: nem tudom.

Csak mentem barna ruhában, csuklyát föl hajtva,
Békésen, bottal, a világnak semmit mondva,
De az emlékeim kibontva.

A havasban, az erdő felől farkas jött,
Egyedül, sunnyogva, vicsorgása látszata
Gondolatban fellökött.

Már vagy talán öt méterre tőlem megállt,
Békés lett, de utamból el nem állt.

Az ég borús volt, megnyílt az ég fölötte,
A rózsaszín fény sütötte, körülötte.

 ( Megszólaltam:) Tudom ki vagy, azt is, hogy mi vagy.                          
                                Mond te farkas, mi nem hagy?                           

Nőstény farkas volt ezt tudom, tekintete mindent elárult.
A ki nem mondott szavaitól elmém elborult.

Az égbolton a rózsaszín fény kihunyt,
Majd a farkas tovább állt, a folt beborult.
( Mondandóját elmondta. )

Nyájas a lelkem, szívem gyerek,
Tudom ki volt, és ki lesz.

Emberség az állatban.
Elgondolkodtató...

2012.10.25