Elhalványulók

Seeman•  2020. január 3. 14:12

1.


Mikor felbontott konzervek hirtelen
 Újra vákuumra zárnak, 
S összeroppannak. 
Magukba roskadnak, 
Oldalukra dőlnek 
A kihasználtak.

Úgy érzem magam ma is. 
Sőt, talán holnap is.

2.

Bezúdult a világ önmagába, 
S belezug már tükörmásába. 
Üres szívek gazdái 
Keresik ürességük teltségét. 
Szívják magukba, kis kandallók 
Dolgos melegségét. 
Kamilla teák méztelen ízét. 
Az üresedő kamra hidegségét.

3.

Ünnepre mennek azok,Akik kitanulták életük.
Gyűjtésre mennek olyanok,
Akik kidolgozták magukat értük.
Küzdő lelkek tömkelege, 
Öregen, vénként, 
Valamennyinek még 
Vastag a keze : 
Tudja, hogy ment el 50 év felette, 
S tudja, hogy évek vére, izzadsága, 
Nem hozott neki túl sokat tányérjára. 
Ma, dolgoznak. 
Holnap dolgoznak. 
Megállás? Ők tudják a nótát. 
Nem kérik, másnak ünnepi koszorúját. 
Nem kérnek köszönetet. 
Hiába becsület.

Elhalványulnak. Eltűnnek. 
Igy ítél a világ önmaga felett. 
Így nem érez tömeg tömeget.

2020.01.03













Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

turk.eva2020. január 28. 00:19

Semmi értelme az életnek, ha csak rabszolgák vagyunk.
Görcölünk míg élünk, és egy percet sem örülhetünk.
Nagyon rossz ez a rendszer.
:(

Seeman2020. január 27. 21:20

Figyelem, a versben módosítások történtek, ha valahol egy sor egyben van, nem az én hibám, hanem a rendszeré: vagy 5 perce próbálkozom megcsinálni, de az Istennek sem akar úgy maradni.

@Fakonorbert: köszi
@Bugatti350: igen, sajnos realitás-vers, nem a legjobb, nem a legpopulárisabb.
@Mikijozsa: Szomorú, hogy ez jutott eszedbe, bár ezt ne ítéletként fogd fel, hanem csak, mint meglátás. Ettől, amit leirtál az valóban valós dolog.

Mikijozsa2020. január 3. 16:14

" így ítél a világ..." s a gazdag gyűjti halálig a zsozsót, milliókra borul és kileheli patkány lelkét - örülnek majd ennek az utána jövő még kapzsibb még jobban másokat kizsákmányoló senkik, ja volt 100 milliárdja ebből megzabált 100 rongyot a többit a zúzdába küldheti :) annyira ostoba nem fogja fel hogy képtelen elkölteni.. de irigységből senkinek sem ad...he he he, ezt érzem versedből

Bugatti3502020. január 3. 15:39

Kedves János!
Szépen írsz a fiatalok gondjairól és az idősekről is... "-A munka nemesít"! -Mondják néha, de nem igaz! A munka életet ad!
A zárósorok, nagyon erősek, külön-külön is ! BÚÉK!

Fakonorbert2020. január 3. 14:15

Jó kis olvasmány. Figyellek!:)