Démon 1. (+18)

Seeman•  2019. szeptember 2. 22:07

Vér, füst, hullák, halál,


fel-alá a gyilkos járkál:


emberek vére kezére tapad


sorsa, pecsétje, kimenetele:


lekaparhatatlanul magára ragad.




Szemei nem tükröznek semmi emberséget,


üres-fehérek,


vicsorgó pofával mint állat,


s emberként a bosszú hírnöke:


sorakoznak a hullák mögötte.




Korcs vad ember,


aki kijött a tett helyszínéről épp,


s elkezdett felém közeledni lassan,


közben szemeink is megtalálták egymást:


mindkettőnk meglátta a másikban a hasonmást.




Egy pontos egyezés.


Mondhatni majdnem - egy kiegyezés.




Mondataim a vicsorgó gyilkosnak így hangzottak:




"Látom, mindenkit elintéztél, akit utáltál.


Az a terem a nagy tervek terme volt,


ahol te mindent, de mindent


ami ártott neked, amit gondoltál


hogy ártott neked, de minden s mindenki


ott fekszik halottan, kibelezve,


a legbrutálisabban és a legobszcénebb módon elintézve.


Boldog vagy. Majdnem egyek vagyunk. Ám mégsem.


Te megtetted azt, ami bennem megszületett,


de mégis eltemettem: mert én tovább lépni akarok


nem pedig még tovább szenvedni,


és a semmibe elsüllyedni.




Most, hogy minden ki nem mondott erkölcstelenséget


és mocskot végrehajtottál, mond hogy érzed magad?


Boldogan és büszkén? Felszabadultnak és elégedettnek?"





S az állat összerogyott, és elkezdett bőgni mint egy csecsemő.


Tetőtől talpig véresen, az igazi gyilkos, összerogyott a földre,


magzatpózba tette magát, és a lehető legnagyobb hangon ahogy tudott,


sírt, sírt, bömbölt, mintegy csecsemő.





Mögötte a nagy tervek terme égig érő lángokkal égett,


a bent lévő ocsmány hullák százaival,


precíz tervek tucatjaival,


melyek gonddal és türelemmel,


tudással és naivsággal készülve


várták hogy elkészüljön


fizikai kivetülésük.




A mi össze-hasonulásunk pedig megsemmisült, mint az ő sorsa.


Élete végéig a legocsmányabb rabság. A legocsmányabb sorssal.


Élőhalott lett, az élők sorában.




A földön elkezdett halványulni,


kissé áttetsző lett, már jöttek a törvény


szolgái kinyitott bilincsel felé,


s a halál osztag is várta őt,


tetőtől talpig feketében,


a kínzás 1001 féle


módszerével fejükben.




Nem állt ellen. Már gyenge volt.


Már egy síró halott volt.





2017.11.26





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Seeman2019. szeptember 3. 22:41

@skary: Így van skary, a tanulás nem idő kérdése, hanem az ember haláláig tanul. Jó korban vagy te hallod-e? ;)

@Eleonora: Köszönöm, nyugodtan, jól esik. :)

@Törölt tag: Démon bármi lehet, de mindig magunkban rejtőznek.

Törölt tag2019. szeptember 3. 18:48

Törölt hozzászólás.

Eleonora2019. szeptember 3. 18:41

Mint mikor a mókuskerék fogait tördeli az ember..., figyellek, ha nem baj:)

skary2019. szeptember 3. 16:05

@Seeman: én má rég 100fölött vok..és nekem el..ez nem idő kérdése :)

Seeman2019. szeptember 3. 16:05

@skary: 26 évesen érdekes lenne az :D

skary2019. szeptember 3. 16:04

úúú..eeekezdődött a tanév? :)