Ballagó hamvak

Seeman•  2020. április 20. 01:19  •  olvasva: 82

Néha a hamvak még összeállva

felveszik alakod,

S járnak egyet a leégett mezőkön.

Már nem zengnek dalokat rólad,

Csak némán ballagnak egy tóba.


Itt végleg eltűnnek, s felkelhet a nap:

Hamu fekete vízfelszin csillogásra

Érkeznek le az első napsugarak,

Egyre kevesebbet idézve.

Egyre jobban semmit érezve.


Fény pattan a sötét nap-tükörképen, 

S a fény a messzeségbe távozik.

Hegyek, völgyek közé.

Egy felleg fölé. 


2020.02.27

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Seeman2020. április 20. 21:17

@skary: ha te mondod...

skary2020. április 20. 07:34

kb