A harmadik merénylet után

Hát itt vagyok, itt állok.

Fáradtan, sebekkel kezemen.

Azt hitték, elintézhetnek engem.

Azt hitték, nincs segítségem.

Hát itt vagyok, az ágyban.

Pihenek, s várok a javára.

Lassan lélegzem,

hisz hamarosan

fellélegzem.

Hát itt vagyok, és semmit sem hallok.

Elém nem állt senki, és nem fog állni.

Hallgatag nyomorult völgyiek,

köztük mindenféle népek,

keveregnek, kavarognak,

s azt hitték, könnyen elmarnak.

Hát itt vagyok, még maradok.

Jussomért megdolgoztam.

Úgy gondolták, ha elűznek,

nem kell fizetni, nem kell köszönni.

A szakszervezet kaszása hát feléjük tévedt,

s mint bárányok farkas láttán, megmeredtek.

Szótlan patkányok, hátam mögött áskálódások.

Igen. Még mindig itt vagyok.

Determinált gyerek lettem.

26-ot taposom, holnapom nem adom,

lelkemet nem adom, szívem nem kapható.

Állat nők vihognak, mert nincs mellettem senki.

A kereszt nem osztható, nem adható,

én viszem a magamét, s áldozatot követelek,

ha kérsz belőle egy csiszoltnyi port.

Igen, Nemsoká maradok.

Ahogy jön a szerződés vége,

úgy lesz itt életemnek vége.

Megyek máshova,

egy tudatlan holnapba.

Nem bánom, ha megpihenek,

de tudom, hogy amit keresek,

az nem fán terem, vagy könnyű földön.

Száraz kezek, dobogó szív nyakban.

Még itt vagyok. Még élek.

Banditák hát reszkessetek,

mindenre felkészültem.

(S remélem nem, de:)

A negyedik merénylet megálló következik.

2019.10.19, Hinterstoder