Verseim

Seeman• 2021. március 2. 20:48

Korona Hét - 7 Vers, 7 Nap, 7 Gondolat

Késsel kikapart szemek röhögnek fel valahol mocsokban,

nézik ahogy összeomlanak rendszerek,

melyek vérből, szarból épültek elnyomások hátán,

röhögnek pokolian elmebeteg mentalitásokon,

amik még ma is húzzák emberek vérét-lelkét,

úgy néz ki végtelenségig ígért

rabszolgasorsok végre vége térhetnek,

pontot téve őrült köröknek,

szabadságot adva ökröknek.

Korcsok küszködnek lerágott csontokon,

gázdáik ülnek vécépapírguriga csonkokon.

Ami eddig bevált nem működik tovább,

ám még mindig csak húzzák:

Ha reform nem is, hát legyen bízonyitás.

Az előző világ elbukott.

Válság zsarolja lelkedet,

testedet, véredet, szívedet,

minden emberi életet,

mindegy az jó vagy rossz,

rassz, nemzetiség,

s látod, csak növekszik a szegénység.

Érdekek nincsenek megálljra,

mosolyok vannak másnak nyomorára.

Ilyen a természet, haragszol vagy sem,

háborúban és békében van törvény

mely rendet, érvényt nem veszít.

Valahol messze, kutya vonyít.

Ám egy áldozat sem ordít.

Kínok, sikolyok hallgatnak.

- Árnyak vonulnak -

Utca lámpák némán állnak.

Fényeik sötétben árválkodnak.

Röghöz kötés szaga járja át légborkunkat,

falvaktól városokig

országoktól kontinensekig.

Az új világ nem engedi felépíteni magát csak úgy:

kötelezettségeket követel,

senki csak úgy nem mehet el.

Maradj ha akarsz, de ha nem tetszik valami:

ne szólj, ne szabotálj,

lényeg hogy fogyasszál.

Nem vagy kérdés egyén, most mi vagyunk előnyben:

te kiszolgáltatva, mi párnázott királyi székben,

mi döntjük el: ki marad életben.

Kolhozi kollektíva, diktátor kamu demokrácia:

nevek lényegtelenek,

hisz mind kísérletek.

Elvárjuk áldozat teljes munkát, mi szabjuk fogyasztásod:

nem érdekel vallásod, nem érdekel hovatartozásod:

Ha mi disznót eszünk, nem érdekel kotkodálásod.

Rabszolgaság újabb szele sűvíti át ó nagy europát,

mindenki látja mindenki hallja,

ami volt, nem feltétlen folytathatja.

Levegőből belélegzed, vízből iszod:

nem számít akaratod,

nem érdekel mi tudatod.

Céljaink vannak, céljaink lesznek: kollektíva van,

Rétegek közt pedig nincs átjárás.

Hölgyeim, uraim: Jön az útlezárás.

Ön hova tartozik? Menjen oda.

Vagy tanuljon meg kompromisszumot kötni,

minket nem fog érdekelni.

Ma mindenki pótolható, nincsen kívétel.

Sorok vannak, tessék beállni,

Ön nem számít, csak a bevétel.

Minden réteg, minden munkahely

örök jó létet ígér,

"gyere ide, ez az élet itt mindent megér!"

Jól beállított interjúk, manipulatív interjúztatók,

"Igen, ez a munkahely a tuti!"

"Várjon, a tolvajt most nem a biztonsági üti?"

Micsoda számokat üvölt az előadó,

Ó mi kocka inkubátorunk nappalinkban,

képernyője fejünkbe lopja életünk hazugságát.

Hány ember ígérte csodálatos vendéglátásunk

micsoda sérthetetlenségét,

s okozta most megannyi szegénységét.

Tömegek vágynak vissza régi életükre,

nem látva jelen s régi nyomorukra,

sokat gondolnak üres gyomrukra.

Semminél jobb volt, tökéletes sem volt,

az élet így is, úgy is rabszolgaság,

kivéve, ha nem is így gondolsz rá.

Hiába szólnának regék jövőbéli jólétekről,

lopják paloták bútorát éhezők,

elbukott lélekfénnyükkel utca lámpák világítanak.

Nem ígérnek megálljt, "jó lesz ez így":

aki nagy volt, nagyobb lesz,

aki kisebb lett, kisebb lesz.

Életben maradási garancia sehol,

omlanak hiearchiák,

igérgetők maradnak pojácák.

Folyamat zajlik - Tessék életben maradni.

Szép ígéret - minimál jövőkép.

Maffiák toboroznak,

bárányokat sakálok simogatják.

Olajat öntenek tüzre,

mikor lezárásokat mondják.

Tömegek nincstelenek,

bűnökre gondolnak,

már mindent megtennének,

ám semmit nem mondhatnak.

Tüntetni tilos,

utcán aludni bűn,

kinyitni lehetetlen,

vár az ítélet tribün.

Se előre, se hátra,

aludni kell, fel holnapra,

legyen idő, legyen pénz,

még ha eszi falat a penész.

Magyarok jönnek haza

messzi földekről,

több pénzt, megbecsülést,

szebb élet volt az ígéret,

ám hiába szárnyaló gazdaság

nagy munkabecsület,

leszállóág mindenhol,

termékeny vidékeken

is szegénység lohol.

Itt mostanság nem lesz

jól fizető kuli Osztriában,

nem lesz tuti meló Dajcslandban,

jönnek haza mondenhonnan:

szállnak le vonatokról, repülőkről,

s kérdezed, "kik ők?"

"Magyarok, szépen néznek ki, nem igaz?

Majd ők is megfognak változni.

A szegénységben."

Farkasok jöttek ipar teleplre

szolgáltatásokat kínálni.

Kevesebb fuksz lóg nyakukon:

cápamosolyog pár heg arcukon.

- Kárörvendő visszhang - Áldozati összhang. -

Alultáplált mosolyok münkaügyön,

fáradt emberek otthon:

most többet cipel mindenki,

akaratlanul, váratlanul,

meddig nem lehet tudni,

számok növekednek

ám semmi tragédia:

mindig jól mutat a statisztika.

Gúny nevetés maszkok mögött

hamisságot sugárzó szemtükrök,

munkanélkül maradt

multicégeket húzó ökrök.

Patkány csapdák csattannak

éhes egereket fogva,

fent számolnak

alul halnak.

Mindenki feszít: nekünk jól megy,

otthon pedig vonyít: koplalás, adosság hegy.

Mindenki mutogat, kirakatot épít,

hiteket táplál, elvárást teljesít,

megmaradt fikarcnyi tárgyalóképességüket

pedig minden áron megakarják tartani.

Uzsorás készül ajtón kopogtatni.

Egyensúly: A bútor pénz, vagy fűtőanyag?

Kérem uram hölgyem, most ön ne legyen hanyag.

Minden hét folytatódik.

Senki sem lett okosabb a másiknál.

2021.02.27

A következők direkt így lettek leírva:

süvíti, minimál, Osztriában, Dajcslandban, fuksz,

Szólj hozzá!

Vers

Seeman• 2021. március 2. 20:40

Hasonmások kísértések

Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.

Valahogy mindig megtalálom hasonmásaid.
- Pedig te sem vagy eredeti, vagyunk már annyian a földön, hogy kijelentsem -
de valamiért nincs erőm ahhoz, hogy elfelejtsem,
ki, vagy ki voltál te.

Szívemben virágszálakat erek ölelnek,
amelyek csupán semmi mások,
csak képzelgések nem valóságról,
melyek akkor születtek, mikor megláttalak.
- Hidd el, én már mindent mondtam - : átkoztalak,
imádtalak, meg minden, racionális bizonygatások,
vita képzelt, valós emberekkel,
ám még nem omlottak le a valódi gátok,
amik még mindig itt ragasztanak állapotban.

Újra ismétlődő pokol mely koponya falakon pattog időtlen,
érzések, mély vésetnek tűnő szavak, állapotok,
semmi mások, csak elme játéknak tűnő különböző változatok,
reménytelen halandótól egy járvány által generát válságban,
melyben halottak és rabszolgák születnek szüntelen úthenger előtt,
kényszerek alatt hatalmasodnak nyomorba döntő maffiák,
melyek közt az olyanokat, mint én, szeretettel várják,
túlélés vagy halál: túlélni sosem volt szép, hát hadd lássák,
akik ma jól jártak lesznek új világ urai,
s akik lesodródtak nyomorba lesznek új világ szolgái.
Én szolga, Te úri nő: Kezem piszkos, kezed véres.
Érzéseim kiteljesületlensége: valóság átka.
Régi mese folytatása, vergődések újabb mélységekbe való ásása.

2021.01.31

gátok: direkt úgy lett leírva.