Secriment
Póker
Pikk kör káró treff peregnek
lefelé, mint az élet
egy-egy pillanata
a retinám előtt,
s ismét nem nyertem
ebben az unalmas játékban
nincs értelme az egésznek.
Mégis újra kezdem
mint kislánykoromban
a szirmok tépkedését,
szeret, nem szeret
hullanak a szirmok
s mindig csaltam, hogy
a végére a szeret jusson.
Lehetett volna talán
Betűk váltak szavakká
a szavak mondatokká
heves indulattá
szerelmes össze bújássá.
Kínzó akarat írt szerelmet
miről tudtad csak szeretet
mégis makacsul követelted
hogy vegye észre
mennyire fázol magányodban.
Egyszer eljött,
már nem is tudom,
talán nyár volt...
lenge ingben ült
mint keretezett kép
nem emlékszem tisztán.
Miközben beszélt hozzám
lehunyt szemmel
hallgattam mint a telefonban.
Megbántódott volt miattam
zavartan kacagtam
tudtam szereti, legalább
ez tetsszen neki.
Nem tudom látom-e még
nem tudom érzem-e még.
Mindegy is.
Ráégett homolomra,
ahogy lágyan megcsókolta.