Megszült anyám,de szenvedve...

Megszült anyám,de szenvedve
nyomor,bánat közepette.
Én érkeztem utoljára,
Édesapám bánatára!

Gyermekkorból nem sok maradt,
mondhatnám:szép volt,
de elszaladt!

Nem is maradt semmi onnan,
csak a keserv és a munka,
ami a szüleim vállát nyomta!
(és a szeretetük,ami még él
és a sírontúl is elkisér)

Aztán jártam iskolába,
de csak koszos cigány módjára...
Munkám is lett ehhez méltó,
ahol ritka volt a szép Magyar szó!

Épp,hogy felnőtt,de még gyermek,
a szülei  tönkremennek!
Nehéz szivvel nézi végig,
amint egymást elemésztik!
(elemésztik önmagukat,
de a szeretetük,az megnyugtat)

Kérdőre,csak magam vonom,
hogy mért születtem e sötét koron!?

Olyan korban éltem én,
ahol versekben élt  a remény.
Ahol nem szeretett senki se,
hisz csak a pénz az istene!

Szerelembe se volt hiány,
de csak azt is,mint egy cigány!
Hol meglopva,szenvedve,
sokszor sirva,nevetve!

Beleuntam az egészbe,
mindenem fáj estére!
Senkim sincsen,csak a párom,
aki örül,ha nem látom.

A vége legalább már jobb lesz,
a siromon remélem,hogy föld lesz,
és,bár élhettem volna,mint egy király,
de,csak úgy megyek el,mint egy cigány...!
(lopva,csalva,hazudva,
sírva,nyögve,vajúdva)