Sebi blogja
Gondolatok2014
Kérnek sorra síró lelkek,
földi kínba vezekelnek!Hú,de szuper,hú,de jó,itt egy menta Télapó! Apa-fia, anya-lánya,a sok testvér egymást bántja!Szalad, lohol, könnyezik,pénzért máris lefekszik! Egyszerű ez az élet,a sok baromságot nézed!Mást te tenni úgy se tudsz,beszólsz, aztán elvonulsz! Nézhetsz vissza, vagy előre,vagy gondolhatsz a jövendőre,egyéb iránt, mit, se tudsz,pofázol, azt felborulsz! Háton fekszel, égre bámulsz,holló károg, azt megrándulsz!Nézel bele a kék égbe,beszólnál még ...de vége!Megszült anyám,de szenvedve...
Megszült anyám,de szenvedve
nyomor,bánat közepette.
Én érkeztem utoljára,
Édesapám bánatára!
Gyermekkorból nem sok maradt,
mondhatnám:szép volt,
de elszaladt!
Nem is maradt semmi onnan,
csak a keserv és a munka,
ami a szüleim vállát nyomta!
(és a szeretetük,ami még él
és a sírontúl is elkisér)
Aztán jártam iskolába,
de csak koszos cigány módjára...
Munkám is lett ehhez méltó,
ahol ritka volt a szép Magyar szó!
Épp,hogy felnőtt,de még gyermek,
a szülei tönkremennek!
Nehéz szivvel nézi végig,
amint egymást elemésztik!
(elemésztik önmagukat,
de a szeretetük,az megnyugtat)
Kérdőre,csak magam vonom,
hogy mért születtem e sötét koron!?
Olyan korban éltem én,
ahol versekben élt a remény.
Ahol nem szeretett senki se,
hisz csak a pénz az istene!
Szerelembe se volt hiány,
de csak azt is,mint egy cigány!
Hol meglopva,szenvedve,
sokszor sirva,nevetve!
Beleuntam az egészbe,
mindenem fáj estére!
Senkim sincsen,csak a párom,
aki örül,ha nem látom.
A vége legalább már jobb lesz,
a siromon remélem,hogy föld lesz,
és,bár élhettem volna,mint egy király,
de,csak úgy megyek el,mint egy cigány...!
(lopva,csalva,hazudva,
sírva,nyögve,vajúdva)