Sebi blogja

Sebi•  2015. július 29. 23:24

Rút keserves koldus...


Rút keserves koldus...merre mennél mondjad...?
merre tudnál felejteni hogy kereszted ne hordjad...
Merre lenne szíved gyönyörű szép újra....
Van e hely a nagyvilágon hol nem emlékszel a múltra...

Az utad amerre visz mind hiába koldulsz
jobban járnál inkább hogyha megbolondulsz...
Sötét csúf szivedből kihullnak a szavak
mi utazásod alatt körülötted marad...

Kolulj csak kéregess... a szád egy patkány rágja...
Boldogságra vágynál....rád hiába szállna....
Nem tudsz te örülni mint más áldott ember
Azt hiszed te bolond hogy Isten téged így ver

Gúnyád csupa piszok csak fekszel ott a porba...
S örülnél ha néha valaki megrúgna...
Nem vagy te már élő de még meg sem halhatsz...
Az utad sosem fogy el amelyen nem ballagsz...

Sebi•  2014. december 14. 00:40

2014

Kérnek sorra síró lelkek,

földi kínba vezekelnek!

Hú,de szuper,hú,de jó,

itt egy menta Télapó!

 

Apa-fia, anya-lánya,

a sok testvér egymást bántja!

Szalad, lohol, könnyezik,

pénzért máris lefekszik!

 

Egyszerű ez az élet,

a sok baromságot nézed!

Mást te tenni úgy se tudsz,

beszólsz, aztán elvonulsz!

 

Nézhetsz vissza, vagy előre,

vagy gondolhatsz a jövendőre,

egyéb iránt, mit, se tudsz,

pofázol, azt felborulsz!

 

Háton fekszel, égre bámulsz,

holló károg, azt megrándulsz!

Nézel bele a kék égbe,

beszólnál még ...de vége!

Sebi•  2014. november 6. 16:53

Megszült anyám,de szenvedve...

Megszült anyám,de szenvedve
nyomor,bánat közepette.
Én érkeztem utoljára,
Édesapám bánatára!

Gyermekkorból nem sok maradt,
mondhatnám:szép volt,
de elszaladt!

Nem is maradt semmi onnan,
csak a keserv és a munka,
ami a szüleim vállát nyomta!
(és a szeretetük,ami még él
és a sírontúl is elkisér)

Aztán jártam iskolába,
de csak koszos cigány módjára...
Munkám is lett ehhez méltó,
ahol ritka volt a szép Magyar szó!

Épp,hogy felnőtt,de még gyermek,
a szülei  tönkremennek!
Nehéz szivvel nézi végig,
amint egymást elemésztik!
(elemésztik önmagukat,
de a szeretetük,az megnyugtat)

Kérdőre,csak magam vonom,
hogy mért születtem e sötét koron!?

Olyan korban éltem én,
ahol versekben élt  a remény.
Ahol nem szeretett senki se,
hisz csak a pénz az istene!

Szerelembe se volt hiány,
de csak azt is,mint egy cigány!
Hol meglopva,szenvedve,
sokszor sirva,nevetve!

Beleuntam az egészbe,
mindenem fáj estére!
Senkim sincsen,csak a párom,
aki örül,ha nem látom.

A vége legalább már jobb lesz,
a siromon remélem,hogy föld lesz,
és,bár élhettem volna,mint egy király,
de,csak úgy megyek el,mint egy cigány...!
(lopva,csalva,hazudva,
sírva,nyögve,vajúdva)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom