Agyszelepek...
GyászTáncsapda
Csak lámpafények játszottak a ködben,
csillogó aszfaltra lenézve,
bár ne tükröztek volna többet,
a felsiető angyalok könnyében.
Csak egy önfeledt est volt a Fonóban,
de végleg belegabalyodva,
hármat villant Morta ollója,
és a kék Styx fölött elvirágoztak.
Csak egy tánc volt a finálé döbbenet,
derékban letört ifjú ágak,
szorongó részvéttel körbevesz,
s imát leng a mécsesek kigyúlt lángja.
Csak egy csárdás, miből nincs visszalépés,
a közönség némán otthon vár,
egy lány nem érti hazatérvén
anyja miért öleli sokkal tovább.
Csak féktelen tánc volt, lóerők járták,
gördülő függöny lepelbe vált,
egy országként gyászol a Jászság,
s a madárlátta ifjúság messze száll...
(A novemberben, balesetben elhunyt 3 jászsági táncos emlékére.)