Sapa Brown versek

Én

Nekem mindegy, ki mit tehet,

miként gyűlöl, miként szeret.

Hogy most kél, vagy bukik a Nap,

burokban él mind, ki szabad.

A szív egyenes, vagy görbe?

Semmit hajtva lót-fut körbe.

Künn a porond egy fabula,

bent vagyok a magam ura.

Vagyok és leszek, hiszed-e,

a mindenséged közepe.

Lidérces álom, messzi fény,

a láthatáron túl is én.

változás 

Valami mélyen átitat, 

fodrozza fent a kék eget, 

megbújva a kertek alatt

hamuszín függönyt tereget. 

Két sóhaj közt is hallani, 

a szél a fákra szimatol, 

ág súgja ágnak: tartani,

hullt levél száll a kert alól. 

Lekonyult Nap ül a tájra, 

eloltja mind a színeket,

hogy megnyúlt, nézd a köd lába,

eltüntet minden díszletet.

Sosem enyém 

Fut a szekér, fut a szekér,

terebélyes hűs éjszaka, 

ragyog a szép, mindig fehér

csillagszántás vad évszaka. 

Ide űzött, ide rántott

gyermekségem és kikacag. 

Tenger az ég, puha bársony,

alant az ember: sivatag. 

Áll a szekér, göncölszekér,

távolodom, én sorstalan. 

Sosem tiéd, sosem enyém, 

ami marad és kortalan.

Az Amazonas mentén

Föld. Fák. Rom.

Dísz. Csend. Lom. 

Bűz. Szenny. Lomb.

Hant. Sár. Domb.

Zöld. Nyár. Füst.

Víz. Nap. Üst.

Lét. Fojt. Lég. 

Fény. Árny. Vég.

PULZÁLÓ - HANGFESTŐ 

Ez az est

Hej Te lány, hej Te lány, 

de szép is ma ez az est... 

És az a szem föl-le, hogy jár, 

nem tud, még nem sejt a test. 

Hej, de bíz, ne is bánd, 

és csak hidd, és Te ne félj! 

Ez az est ma itt a kegy már, 

épp, hogy láss és tudd, hogy élj.

***

PULZÁLÓ - HANGFESTŐ...

És hogy mit takar ez? 

Nos, akkor lássuk! 

Gondoltam egy merészet és formálni kezdtem magam és a költészetemet. 

Újítani szeretnék (magamnak adni)  valamit, ami az enyém, a Tiéd, a Miénk is lehet kedves olvasó! 

Tömör mondanivaló, pulzáló- hang- és képvilág, finom hangulatfestés. 

A vers függetlenül attól milyen hosszú, vagy hány versszakból áll mindvégig szigorúan anyanyelvünk által eddig használt és ismert egyszótagos szavakból táplálkozhat és épülhet fel. 

Persze időnként, ha a szövegkörnyezet megkívánja, vagy a szövegre külön hatással van, (például: nyomatékosít) úgy a szókapcsolatokat el lehet választani egymástól: Szívhang... Szív. Hang.

Természetesen csakis úgy, hogy ez nem megy a magyar nyelv helyesírásának szabályaival szembe.

Hiszek abban, hogy ez a versforma, ez a verselés ugyanúgy tartalmaz, magában hordozza, mind a költészetet, mind az irodalmi értéket, valamint idővel igényes divatot teremt.