Sapa Brown versek

Vers
sapa78•  2021. szeptember 6. 16:10

Kifordított valóságok

Kifordított valóságok 




Fut a meder, fut a patak, 

az idő méri önmagát, 

dörrenésben felhő szakad,

Isten szólítgat odaát. 




Kifordított valóságok -

a tükre tenger: érdes ég. 

Áthajlik a csillogáson:

élek, mint mások. Magamért.




Mert a rútság itt úgy dagad

kövérre is, hogy nem marad

hited látni szépnek a jót.




Nem tart a két kar, nem emel, 

a boldogság csak eledel

ökölre hívni a valót.


sapa78•  2021. augusztus 26. 13:23

Legbelül

Legbelül 





Egyre ritkábban jár el a nyelved,
egyre sűrűbben akad el a szád,
megint le kellett ezt meg azt nyelned,
mintha azt látnám, hogy kimondanád.




Mintha sötét köd ülné a kedved
s nem úgy görbülne már meg az a hát,
mint ki Napba néz és attól szenved,
önmaga ellen se nyerhet csatát.



Mint aki marad s kivár egyedül,
döcögve némán a sarokba áll,
tele az asztal, de oda se ül,
aki mindenre kifogást talál.



Ahogy a tükör bámul, rám vetül,
mintha én lennék az ott legbelül.


sapa78•  2021. június 4. 19:33

kis éji kert

kis éji kert




most hallgatom
most jól susog
a csend ahogy
épp rám zuhog 






kis éji kert
a csillagok
a hold is telt
és itt vagyok






és két karod
én ringatom
az udvarod
az illatom




sapa78•  2021. május 3. 20:25

Tudod-e?

Tudod-e? 



Te! Tudod-e, milyen nevetni

az életre, mikor eltapos,

mikor mindened látod elveszni,

és a halál bűze is illatos?



És tudod-e, milyen játszani,

fölfedve látni a lapodat,

ami egész, két félre váltani, 

ne sejtsd meg: én tudom a titkodat.



S mondd, tudod-e, milyen szeretni

féltve, szabad útra engedve, 

vakon megbízni, mégis rettegni,

pillantást vet-e más is szemedre?



És tudod-e, milyen figyelni

a csöndre, ha belül átmosat,

és mint egy allergia: ingerli

hűs nappalod, éjjeled, álmodat?



Te! Tudod-e, milyen bántani

míg vigyázlak téged -- magamat?

Takarjanak bűntudat árnyai,:

én öltem meg füsttel a parazsat. 



Te tudod-e, milyen maradni

egyformán, egyedül, idegen,

futva, nélküled tovább haladni, 

s nem hinni, várni csodát senkiben?



De akarsz-e újra remegni, 

mint szívben a láng, ha úgy lobog, 

a terhed mi húzza, nem emeli, 

s engeded-e hullani csillagod?



És akarsz-e újra teremni, 

mint gyümölcs az ágon- érlelőn, 

ami tiltott, azt meg is szerezni

és nézni majd rám folyton kérdezőn? 










sapa78•  2021. április 12. 17:58

Én úgy hittem

Én úgy hittem 



Én úgy hűltem ki mindig, mint az ebéd, 

mikor láttam, hevülten másra nézel, 

féltem is, nem is: de úgy néztem feléd, 

mint kisfiú, ki a sarokban térdel. 



Én úgy hittem, mindig téged vártalak, 

rebbenő szárnyam féltve rád terítem, 

de hiába minden, mert a házfalak

tartanak, kötnek szobádhoz szelíden. 



Most már hiszem, csakis veled volt tele

a fény, a hang: a szívem játszótere

és zsibong, hogy nem jössz, nem jössz újra már. 



Mert én tudom, neked már jobb egyedül,

de az égbolt, mint a föld elfeketül:

a hiányod fölzeng, bennem kiabál.