Sapa Brown versek
VersAmerre a Nap van
Amerre a Nap van
Tegnapokra hagylak,
önmagadba nézve,
színezd ki magadnak
lelked hófehérre!
Sürögsz-forogsz rendre,
amerre a Nap van,
s röppensz, mint a lepke
önfeledten, halkan.
Látod-e a felhőt:
a szürkét, a kéket?
És ahogy ma felnőtt
közénk kerítésed?
Ködbe borul, ázik
szemem tükre, sarka,
nélküled mást lát itt:
a mező sem tarka.
Mosolygok rád balgán,
ahogy mással játszol,
nem is te vagy talán,
kivel szemem táncol...
Nézlek gyáván, bénán,
karcol lüktetésed,
feszül, szakad cérnám
hallva nevetésed.
Repkedj, keresd társad,
engem nem feledve,
vetik már az ágyad
könnyű szerelemre.
Kőszeg, 2023. február 6.
-Ha én nem, akkor ki-
-Ha én nem, akkor ki-
Szédíti a nem tudom mi,a folyton-folyvást akarom,a ki, ha én nem, akkor kiüt majd lyukat a nagy falon.
Csíráztatja, Ő hatalmas,törpék közt is az óriás,mindenki más csak alantas,zengésben talmi krónikás.
Szédíti a mit tudom mi,a legyek más, mert akarom,a ki, ha én nem, akkor kimutatja, mi a hatalom.
-M o z d u l a t-
‐ M o z d u l a t ‐
Csak ülni tudok, állni nem. Egy ami biztos, ez az ok, hogy többet látnak bármiben, és él az is, mi nem mozog.
A maradás, hogy itt vagyok,a mozdulat, hogy nem megyek. Én fénylek, nem a csillagok,és éjjel is a Nap lebeg.
De ami látszik, csak a csont;A testből kirázott meleg. A gondolat, mit visszamond,-járnak a húsra a legyek.
A mozdulat, hogy maradok;A maradás, hogy mozdulok.
Visszhab
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Visszhab
Nézem a semmit, el, hogyan árad,
dadogás ontja ki a nagy számat.
Hiába érnek még messzeségek,
ha kezeink már össze sem érnek.
Gázolok egyre végig a húgyban,
bőröm alatt még ízletes hús van.
Csak ártó, mi árthat a világnak,
vírusa lett a szívnek a bánat.
Fürdetem némán magam e korban,
visszhabzik rám egy új holnap holtan.
Ami más
Ami más
Hamuban sült ez a világ, itt annyi minden megesik, sírodból a gyom is kirágs már ünnepnapnak nevezik.
Nagyurak Ők és mindegyikokosabb is, ez nem vitás, ami az érdek, azt teszik, a népre vonnak rabigát.
De sok itt a komédiás! És bármi szerep jó nekik, amint jön a pénztárnyitás, kinek mi jut csak, azt lesik.
Az, ami több. Az, ami más. szemük ha ragyog: karikás.