Huszonegy karát

Huszonegy karát 

Vacogok. Nem illik rám, 

csontomig feszül az irhám. 

A verset nézd, a sok betűt, 

ritmust rág, tép. Nincs etűd. 

Negyvenkét év csupa láz, 

kopottas fényem új kabát.

Mit ér ma huszonegy karát? 

Olvad, csurog le a máz. 

Elmém legyint, muzsikál, 

hallucinál és huzigál,

andalít, hevít, felkavar:

sistereg, mint az avar. 

A verset nézd, kerek-e? 

Van-e alja és fedele? 

Hasít, szálldos a füst fel-le,

hasad az ég feneke?

Magam tartva magamtól

nem esek ki a szavakból. 

Negyvenkét évem szendereg,

Halál lebeg, lepereg. 

Vagyok még, s ez nem elég, 

utánam is jön nemzedék, 

de köztük lesz majd, akad egy, 

kin e vers lesz anyajegy?

Ember légy mindig, derűs, 

mint a hold ott fent, ezüst.