Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hazám
sapa78 2020. december 8. 18:59 olvasva: 77
Hazám
Én mindig csak tipródtam:
asztal alá, ha morzsa hullt,
szegénységem bitoroltan
ujjaimra finomult,
mint a gyurma: lágy anyag,
belőle téged kaptalak,
hazám, hazám Te szomorú,
földed babérkoszorú.
Én mindig úgy mozogtam,
ahogy az óra körbejár,
feszült zsinóron pontosan
lendült a kéz, s ment a láb,
mint a szolga: néma rab,
gyűrt szájízemben szürke hab,
hazám, hazám Te keserű,
néped felett keselyű.
Én mindig csak úgy voltam,
mint fű a réten: lekaszált,
vittek belőlem, lopkodtak,
annyit érsz, mit másnak szánsz;
mint izom rándulj, görnyedj,
s emelj az égig, ha könnyebb!
hazám, hazám Te szenvedő,
bölcső légy, ne temető.
TURIKARI682020. december 9. 20:19
Nagyszerű versedhez gratulálok