Hazám

sapa78•  2020. december 8. 18:59  •  olvasva: 77

Hazám 



Én mindig csak tipródtam:

asztal alá, ha morzsa hullt, 

szegénységem bitoroltan

ujjaimra finomult,

mint a gyurma: lágy anyag,

belőle téged kaptalak, 

hazám, hazám Te szomorú, 

földed babérkoszorú. 



Én mindig úgy mozogtam,

ahogy az óra körbejár, 

feszült zsinóron pontosan 

lendült a kéz, s ment a láb, 

mint a szolga: néma rab, 

gyűrt szájízemben szürke hab,

hazám, hazám Te keserű,

néped felett keselyű. 



Én mindig csak úgy voltam,

mint fű a réten: lekaszált, 

vittek belőlem, lopkodtak,

annyit érsz, mit másnak szánsz;

mint izom rándulj, görnyedj,

s emelj az égig, ha könnyebb! 

hazám, hazám Te szenvedő, 

bölcső légy, ne temető. 


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TURIKARI682020. december 9. 20:19

Nagyszerű versedhez gratulálok